"tejszin" címke archívuma
Gâteau Paris-Brest
Írta: baba_ |2010. febr. 24. 3:45
Na már megint azt sem tudom, hol áll a fejem. Ez már kezd kóros lenni nálam. Pedig igazából most nincs semmi hajtás vagy különleges esemény. Egyszerűen csak szét vagyok esve. Ideje lenne már összeszedni magam.
Szóval. Eddig még sosem készítettem égetett tésztát, és meg voltam róla győződve, hogy az valami félelmetes dolog.
Viszont. Azt is tudtam már nagyon-nagyon régóta, hogy én ilyet fogok Á. barátnőmnek sütni a születésnapjára. Ha törik, ha szakad. Merthogy Á. barátnőm nagy bringás. Elég, ha mutatsz neki egy képet egy bringás pasiról, és lélekben már nincs is veled. Főleg ha a vádli is jól látszik ;) Meg persze ő sincs meg két kerék nélkül. Így hát egy biciklisnek biciklis torta dukál, világos, nem? Ezt a desszertet egy francia cukrász. M. Ruffel alkotta meg a Paris-Brest körverseny tiszteletére, és eredetileg a tésztának úgy kellene kinéznie, mint a kerékpárbelső. Lesz ez még jobb is :) Ja, és az égett tészta tényleg nem nagy wasistdas. (Pedig még anyuval is konzultáltam előtte.)
Hozzávalók
az égetett tésztához:
1,25 dl víz - 30 g vaj - 1 késhegynyi só - 100 g liszt, 2-3 tojás
a krémhez:
3 lapzselitan - 60 g cukor - 20 g étkezési keményítő - 2 tojássárgája - 2,5 dl tej - 6 g instant kávé - 2,5 dl tejszín (opcionális: 1 habfixáló, 1 csomag vaníliás cukor)
a díszítéshez:
1 ek sárgabaracklekvár - étcsokoládé - 2-3 ek tejszín - vágott mandula
Az égetett tésztához egy lábosban, folyamatosan kevergetve felforraljuk a vizet a vajjal és a sóval. A forrásban lévő keverékbe egy adagban beleszórjuk az átszitált lisztet és jól összekeverjük. Erőteljesen kavarjuk, míg cipóformán el nem válik az edény falától, és fehér hártya nem keletkezik a lábos alján. Anyu szerint ez a kritikus rész, ezt nem szabad elsietni.
A tésztát áttesszük egy keverőtálba, és kissé hűlni hagyjuk. Hozzáadunk 1 tojást, és alaposan eldolgozzuk, majd a következőt is. Nem feltétlenül van szükség a harmadik tojásra, annyi kell, amennyit még fel képes venni a tészta, úgyis látni fogjuk. A lényeg, hogy mindig jól keverjük el.
A masszát áttesszük egy habzsákba vagy nyomócsőbe, és egy liszttel megszórt sütőlapra/tepsire nyomjuk a tésztát úgy, hogy először rajzolunk egy kört, majd bele vagy köré még egyet, és a kettő közé, a tetejére egy harmadikat. Nem hittem volna, de ez a 10 dgk liszt bőven elég egy nagy tortához. Sőt, az én verzióm nem is lett olyan szép, mert nem bíztam eléggé, és egész a tepsi szélén kezdtem el rajzolni, de tényleg nagyon megnő, és a szélek egy kicsit összenyomódtak.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt aranysárgára sütjük, majd rácsra rakjuk kihűlni, és vízszintesen félbevágjuk.
A krémhez a zselatint beáztatjuk hideg vízbe. A cukor felét és az étkezési keményítőt egy tálba szórjuk, a tojássárgákkal és 2-3 ek tejjel alaposan kikeverjük. A maradék tejet és cukrot a kávéval felforraljuk. Lassan belecsorgatjuk a keményítős tejet, majd kis lángon, erősen keverve épphogy sűrűsödésig főzzük. Hagyjuk kihűlni. Az alaposan kinyomkodott és fellangyosított zselatint belekeverjük. A tejszínt kemény habbá verjük (én habfixálóval és vaníliás cukorral, biztos ami fix). és mikor kötni kezd a zselatin, lazán összedolgozzuk a krémmel, majd habzsákba töltjük, és nagy rózsákat nyomunk a fánkgyűrű alsó részére. A felső részt megkenjük felforrósított lekvárral, és az olvasztott étcsokit rácsorgatjuk. Megszórjuk (pirított) szeletelt mandulával.
Nagyon de nagyon finom. Tényleg. És sokkal kevésbé macerás, mint ahogy hangzik. Még én is meg tudtam csinálni. Bocsánat a fényképért, nem nagyon volt időm fotózgatni, épphogy elkészült a torta, mielőtt barátnőm hazaért. De van, aki sokkal profibban csinálja, érdemes megnézni (fázisfotók is meg minden...)
A világ 100 legjobb receptje: Sütemények c. könyv alapján
Mai zene mindenkinek: Godsmack - Awake. Official video helyett koncertfelvétel. Hangerőt maximumra!
Kategóriák:
sütemény
|
Címkék:
baracklekvar
,
cukor
,
etcsoki
,
kave
,
kemenyito
,
liszt
,
mandula
,
tejszin
,
tojas
,
vaj
,
zselatin
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Karácsonyi receptverseny - Spagetti halas-diós sajtszósszal
Írta: baba_ |2009. dec. 6. 18:34
Nagyon szerény kis recept, de legalább felvonultat egy-két kötelező karácsonyi elemet, úgyismint hal és dió :) Nemisbeka karácsonyi receptversenyére készült.
Hozzávalók 2 személyre:
20 dkg halfilé (lehetőleg valami fehér húsú)
só, bors, citromlé, szerecsendió
150 g mascarpone
50-50 g gorgonzola piccante és dolce
1 dl tejszín
5 dkg darált dió, meg ízlés szerint további szóráshoz, esetleg durvára vágva, nem darálva
kb 12 dkg spagetti/fő
diónyi vaj vagy két ek olívaolaj
A halat leöblítjük, picit megsózzuk, tekerünk rá borsot, és lecsepegtetjük citromlével, és állni hagyjuk 10 percre.
Felteszünk vizet a tésztának.
A halat és a gorgonzolákat falatokra vágjuk. Mikor a víz már majdnem forr, egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a vajat, és átforgatjuk benne a haldarabokat. Néhányat kivehetünk díszítésnek. Közben párhuzamosan a tésztát a csomagoláson lévők szerint al dentére főzzük.Ráöntjük a tejszínt, majd a mascarponét, pici szerecsendiót reszelünk rá. Elkeverjük, majd beleszórjuk a gorgonzolát. Csak annyira forraljuk össze, hogy a sajtra még rá lehessen harapni, ne olvadjon fel teljesen. Elzárjuk a gázt, belekeverjük a darált diót, ízlés szerint még sózzuk-borsozzuk. (Bár nekem a haltól és a gorgonzolától már elég sós, de ízlések...) Ha a szósz túl sűrű lenne, a tészta főzővizéből adjunk hozzá egy-két kanállal.
A sajtszósz elég hamar dermed, úgyhogy érdemes ezt az étkezéshez minél közelebbi időpontban elkészíteni.
Kategóriák:
tészta
,
gyorsvacsora
,
halak&herkentyűk
|
Címkék:
bors
,
citromle
,
dio
,
gorgonzola
,
hal
,
mascarpone
,
szerecsendio
,
tejszin
,
teszta
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Csicsókakrémleves
Írta: baba_ |2008. dec. 30. 21:40
Az egész dolog úgy kezdődött, hogy úgy október táján azzal állítanak be anyuék a piacról a délelőtti árulkodás után:
-Na, képzeld mit árult Jani bá'!
-Jó, képzelem. Mit?
-Csicsókát!
-De jóóóóóó! Hoztatok?
-Dehogy hoztunk...
*hrr-pfff*
Azóta nyúzom őket, hogy ha megint lesz, hozzanak. (Természetesen Jani bácsinak azóta se volt.) Ezt eljátszottuk a tavasszal a rebarbarával is, azóta a rebarbara meglehetős karriert futott be nálunk mint kompótkellék. Egyszer aztán egy-két héttel karácsony előtt anyu karon fogott, és odavitt egy nénihez, hogy ott van csicsóka. Volt is, de csak egy fél kiló volt eladó, azt elhoztuk. Rögtön tudtam, hogy én abból biztos szeretnék krémlevest, s lőn, a másik felét simán megsütöttük. Nem állítom egész bizonyossággal, hogy ez a levesváltozat az én kitalációm, de remélem, úgyis lassan kezd ciki lenni, hogy ide szinte csak receptből főzök. ;)
Hozzávalók:
25 dkg csicsóka - ~3 dl húsleves - egy kiskanál csípős mustár - két szelet húsos szalonna - egy kis fej hagyma - ízlés szerint só, fehérbors, tejszín - kevés reszelt sajt a tetejére
Elkészítés:
A csicsókát meghámozzuk, kis kockára vágjuk és húslevesben puhára főzzük. Közben a szalonnát kisebb csíkokra vágjuk, egy serpenyőben megpirítjuk, szűrőlapáttal kiszedjük és félretesszük. A visszamaradt zsírban a finomra aprított hagymát megdinszteljük. Jó, nem muszáj a nagyon finomra vágással vacakolni, mivel úgyis leturmixoljuk. Ha a csicsóka megfőtt, egy kicsit hűlni hagyjuk és a főzőlével együtt a turmixba öntjük. Ha nagyon elfőtte a levét, kevés vízzel pótoljuk. Adunk hozzá egy-két kanál tejszínt, egy kiskanál csípős mustárt és a hagymát, az utóbbit a "zsírjával" együtt, majd az egészet összeturmixoljuk. Ízlés szerint borsozzuk, sózzuk, bár a szalonnától szerintem elég sós már.
Tálaláskor a pirított szalonnát és a reszelt sajtot a tetejére szórjuk. Jó, ha valami karakteres sajtot tudunk használni. A csicsókától és hagymától kicsit édeskés, a mustártól, sajttól és fehérborstól pikáns, a szalonnától sós, egyszóval isteni ;)
Valamint kívánok mindenkinek boldog új évet!
Kategóriák:
leves
|
Címkék:
csicsoka
,
feherbors
,
hagyma
,
husleves
,
mustar
,
szalonna
,
tejszin
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Karácsonyi receptverseny - Mézes-citromos pulykamell csípős datolyakrémmel, szezámmagos sodralékkal
Írta: baba_ |2008. dec. 14. 20:49
A karácsonyi receptversenyre ezzel a főétellel neveznék. Még előkészítéssel is minimális vele a munka, inkább a köret az, amely kissé macerásabb. Egyébként így kell valami egyszerűnek valami nagyon flancos nevet adni ;) Szintén Hargitai György receptje, itt-ott módosítva.
Hozzávalók:
A mézes-citromos pulykához:
80 dkg pulykamell - 8-10 dkg vaj - 4 ek méz - 2 citrom leve - olaj - só - bors
A datolyakrémhez:
10 dkg aszalt datolya - körömnyi darab friss, vagy fél mokkáskanál őrölt gyömbér - 10 dkg natúr tejszínes krémsajt vagy mascarpone - 1 mokkáskanál (őrölt) csilipaprika - 10 szem hámozott mandula - 1-2 evőkanál száraz likőr - 1 dl tejszín
A szezámmagos sodralékhoz:
3-4 szem nagy burgonya - liszt - 4 dkg vaj - 1 tojás - szezámmag - só
Elkészítés:
A pulykamellet megmossuk, leitatjuk a nedvességet és 12 kisebb szeletre vágjuk. Kissé kiklopfoljuk, ha kell bevagdossuk a széleit. Megkenjük olajjal, finoman megborsozzuk, és citromlevet csepegtetünk rá. Jól záródó dobozban éjszakára a hűtőben hagyjuk. Másnap kissé megsózva tepsibe rakosgatjuk. Nem baj, ha kicsit egymásra érnek, sülés közben úgyis összemennek. A vajat felolvasztjuk, a tűzről levéve a mézzel és a másik fél citrom levével ízesítjük, és a pulykára locsoljuk. Alufóliával letakarva, előmelegített sütőben, közepes lánggal 20 percig sütjük, félidőben megfordítjuk.
A datolyakrémhez a gyümölcsöt kimagozzuk, ha lejön a héja, azt is leszedjük, és kis kockákra vágjuk. A friss gyömbért hámozás után fölaprítjuk és a datolyával a krémsajthoz keverjük. (Nagyon lényeges, hogy csak jó minőségű krémsajtot használjunk!) A csilivel, durvára vágott mandulával és a likőrrel összedolgozzuk, és eltesszük. Egy-két nappal előre is elkészíthető, felhasználás előtt a keményre vert tejszínhabot óvatosan beleforgatjuk.
A sodralékhoz a burgonyát enyhén sós vízben, héjában megfőzzük. Leszűrjük, meghámozzuk és áttörjük, majd megvárjuk, hogy kihűljön. Utána olvasztott vajjal, tojással, és sóval elkeverjük, majd annyi lisztet adagolunk bele, hogy félkemény tésztává tudjuk gyúrni. Egy kis darabot próbaképp kifőzünk, ha túl kemény, akkor még vajat, ha túl lágy, lisztet adunk hozzá. Aki akarja, lisztezett deszkán kinyújtva ujjnyi darabokra metélheti, a lustábbak, mint én pedig egyszerűen kicsípnek egy-egy tésztadarabot és hengerré sodorja. A nudlikat forrásban lévő, bő, sós vízben kifőzzük. Ha kész, leszűrjük. Egy széles szájú edényben megpirítjuk a szezámmagot és a sodralékot beleforgatjuk. Egy nappal előre is elkészíthető, ilyenkor tálalás előtt egyenletesen egy fóliával bélelt tepsibe tesszük, letakarjuk, és 10 percre közepesen forró sütőbe toljuk. Célszerű ezt akkor, mikor megforgatjuk a pulykát, akkor egyszerre lesznek kész. Vagy ha valaki nagyon spórolni akar az idővel, a sodralékot kifőzve, jól ellapított csomagokban le is fagyaszthatja, tálaláskor elég felengedni és a szezámmagba forgatni, majd 10 percre a sütőbe tolni.
Tálaláskor 3-3 szelet pulykát teszünk egy tálra, és a vajas-mézes levével meglocsoljuk. Forró sodralékot és behűtött datolyakrémet halmozunk köré.
A Magyar Konyha 1995/6. számának receptje alapján.
Kategóriák:
hús
,
szószok/mártások
,
köretek
|
Címkék:
burgonya
,
chili
,
citrom
,
datolya
,
gyomber
,
kremsajt
,
likor
,
mandula
,
mez
,
pulyka
,
szezammag
,
tejszin
,
tojas
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Karácsonyi receptverseny - Töltött haltekercs
Írta: baba_ |2008. dec. 13. 21:22
Nos, akkor ez lenne az első receptem a menüsorban nemisbéka karácsonyi versenyére. Egész hétvégén nem mer(t)em megnyitni az RSS-olvasóm, nehogy meglássam, mit alkottak a többiek, mert könnyen inamba száll a bátorságom. :( (Itt jegyezném meg halkan és tiszteletteljesen, hogy bár "a szavak végén az ú,ű mindig hosszú", azért a menü szó a kevés kivétel közt van, lásd még kapu, satu, etc. ;) )
Ez a hal tulajdonképpen főételnek is megteszi, ha alkalmas időpillanatban megmelegítjük, de nekem szimpatikusabb volt, hogy hideg előételként is lehet tálalni. Merészet húztam ám, mert két régi ellenségemet, a halat és a spenótot házasították össze a receptben. Na nem mondom, hogy ezen túl csakis ezen fogok élni, de néha biztos meglátogatják majd az asztalom így együtt. Annál is inkább, mert Apu újrázást kért, szóval innen is csókoltatom Hargitai Györgyöt ;)
Hozzávalók:
10 dkg vaj - 5 csapott ek liszt - 2.5 dl tej - 1 mokkáskanál só - őrölt bors - szerecsendió - fehér bors - 1 kiskanál konyak - fél citrom leve - 2 tojás - 2 dl tejszín - fél-fél piros és sárga színű paprika - fél csokor petrezselyem - 2-3 ek kimagozott fekete olajbogyó - 25 dkg fagyasztott spenótpüré - 3 dkg zselatin - 8 szelet szálkamentes, egyenként kb. 10 dekás tengeri halfilé
Elkészítés:
Megcsináljuk a tölteléket: a lisztet megfuttatjuk a vajon (ne piruljon!), majd a forrásban lévő tejjel felöntjük. Kevergetve mártássá sűrítjük. Akkor jó, ha az edény falától elválik. Megsózzuk, megborsozzuk, csipet szerecsendióval fűszerezzük. Amikor kihűlt, konyakkal és egy kevés citromlével ízesítjük, a tojásokat és a tejszínt beledolgozzuk.
A paprikákat, miután magházukat kimetszettük, nagyon apró kockákra vágjuk, majd a piros húsút tiszta konyharuhába kötve kicsavarjuk, nehogy a leve beszínezze a tölteléket. Mindkét paprikát a mártáshoz adjuk. A petrezselymet felaprítjuk, majd az előbbihez hasonló módon kifacsarjuk, és a darabolt olajbogyóval a besamelhez adjuk. Bevallom böcsülettel, én az olajbogyóról egy az egyben elfeledkeztem. :(
Ezalatt felengedjük a spenótot, és a szegény konyharuhában ennek a levét is kinyomkodjuk. Négy celofándarabot kiterítünk, behintjük sóval, borssal, zselatinporral, és citromlevet csepegtetünk rájuk. 2-2 halfilét fektetünk a celofánra, (paranoid egyedek huszadjára is ellenőrizhetik, van-e benne szálka - van) oly módon, hogy nagy téglalapot kapjunk, vagyis az egyiknek a vékonyodó felét illesztjük a vastagodóhoz. Ha nem illeszkednek pontosan, akkor megfaragjuk, és a leeső halhúst darálva a töltelékhez keverjük.
A halat megsózzuk-borsozzuk-citromlevezzük-zselatinporozzuk újfent, és vizes kanállal rásimítjuk a spenótot, majd erre egyenletesen vastag rétegben a színes tölteléket, majd a halat feltekerjük. Ez mehet bejgli módjára, vagy a két szélét befelé tekerve, úgy mint a pálmalevél nevű sütinél, vagy mint a stollen, vagy ahogy akarjuk. A celofán végeit elkötjük, és vízzel félig telt tepsibe rakjuk. Alufóliával letakarva, előmelegített sütőben közepes lánggal 30-35 percig pároljuk. Utána tiszta tepsibe átszedjük, az edényt, amiben készült - a főzővíz leöntése után - rátesszük, majd arra még egy 2-3 liter vízzel teli lábost állítunk. Addig préseljük így, míg ki nem hűl, máskülönben nem lesz tömör, szelhető. Legalább egy nappal előre elkészíthető, szépen felszeletelve salátával vagy pikáns tartárral finom előétel.
A Magyar Konyha 1997/10. számának receptje alapján.
Kategóriák:
halak&herkentyűk
|
Címkék:
citromle
,
hal
,
konyak
,
liszt
,
olajbogyo
,
paprika
,
petrezselyem
,
spenot
,
tej
,
tejszin
,
tojas
,
vaj
,
zselatin
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Brokkolikrémleves
Írta: baba_ |2008. jún. 28. 22:32
Már megint egy olyan poszt, ahol a kép nagyobb, mint maga a szöveg.... Furcsa módon a blogomon egyáltalán nem látszik, hogy én nagyon leveses vagyok. Egy év alatt egy levesrecept. Pedig istenuccse nagyon szeretem a leveseket, és a család is igényli. De ezzel a szokásos baj van. Csupa olyasmit főzünk, ami nem érdemes blogba, és ezek köre is nagyon behatárolt (standard hétvégi elem a húsleves. Amit szeretek, de azért nem minden héten... tesóm viszont más nem igen eszik.) Nagyon nagy néha van egy kis kivétel. Ilyen volt ez a brokkolikrémleves is. Első krémleves életemben :D De már nagyon régen készítettük, emlékszem, akkor még hideg volt kint.
Pontos mennyiségeket ebből is kifolyólag nem tudok mondani, de mint sokszor (főleg leveseknél) szemmértékre dolgoztam. Anyu és én úgy vagyunk a brokkolival, hogy szeretjük szeretjük az ildinkó-féle csőben sült brokkolit, de mégse lehet mindig az. Így általában addig vacilálunk, mi legyen vele, míg majdnem tönkremegy. Azzal a fej brokkolival is így jártunk, a még felhasználható rózsákból elkészítettük egy brokkolis-sonkás lepényt a hagymatorta mintájára, a tönkjéből pedig ezt a leves.
A tönkönt megmostam, nagyobbacska darabokra vágtam, és feltettem főni annyi vízben, ami ellepte. Adtam hozzá fél kiskanál sót és egy késhegynyi szódabikarbónát. Amikor puha lett a zöldség, félreraktam, hogy kicsit kihűljön, és főzőlével együtt belezuttyantottam a turmixgépbe (ETA márkájú, olyan idős, mint én, és olyan a hangja, mint egy rakétának :D ) Adtam hozzá kb. fél doboz tejszínt (~ 1 dl) és az egészet összezutyultam. Visszaöntöttem a lábosba, kóstolás után sózás-borsozás, összemelegítés. Pirítottunk hozzá kenyérkockát és tálaláskor csepegtettünk rá olivaolajat. A kenyérrel együt nagyon laktató, és hidegen is ugyanolyan finom.
Kategóriák:
zöldség
,
leves
|
Címkék:
bors
,
brokkoli
,
kenyer
,
olivaolaj
,
so
,
tejszin
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Blogszülinapi máktorta
Írta: baba_ |2008. máj. 11. 23:32
- 79 blogbejegyzésben
- 46 ételrecepet
- 131 komment
- 7 VKF! fordulón
- 10 recept
- 1 hógolyó
- 1 blogtorna
- 1 küldetés
- 1 angyalkajáték
- 1 filmes játék
- 4 főoldal (köszönöm secima! ;) )
- 1 receptgyűjtemény
- 1 receptgyűjtemény-gyűjtemény
- 2 szakdolgozat
- 1 államvizsga
- 1 olasz öszöntdíj fele :)
- Leggyakoribb keresőkifejezés: cannelloni
- Erről az oldalról érkeznek legtöbben: gasztro.blog.hu
- Örök szerelem a fehérborssal :)
Hozzávalók:
15 dkg vaj - 20 dkg porcukor - fél citrom reszelt héja - 2 cl rum - 1 késhegynyi só - 6 tojássargája - 6 tojásfehérje - 20 dkg mák - 5 dkg liszt - 3 dkg étkezesi keményítő (ha nincs, akkor további 3 dkg liszt)
Elkészítés:
190 C-ra előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük. Fogpiszkálót szúrunk a közepébe, es ha arra mar nem ragad tészta, akkor kész. 30 percig a formában pihentetjük, majd rácsra vagy deszkára borítjuk és kihűtjük.
Porcukorral megszórva vagy csokoládé öntettel leöntve, tejszinhabbal tálaljuk.
A csokoládés öntetet úgy készítettem, hogy vajat, kakaót, cukorot, egy kevés tejszínt összeforraltam. Adtam hozzá egy evőkanál balzsamecetet, így lett egy kis pikantériája, majd dobtam bele pár mentalevelet is. Meglepően jó lett.
Kategóriák:
sütemény
,
szöveg_szöveg
|
Címkék:
balzsamecet
,
kakao
,
kemenyito
,
liszt
,
mak
,
porcukor
,
tejszin
,
tojas
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 9 komment érkezett »
Penne currys-garnélás szósszal
Írta: baba_ |2008. máj. 11. 22:16
Mielőtt még teljesen átmegyek süteményblogba, itt egy másfajta étel is. Ezt olyan régen főztem, hogy lassan már nem is emlékszem rá :) A Gabojsza VKF!-jére vett, fél fél kiló garnélából készült. Valami paradicsomosat akartam készíteni, de öcsém rámkiabált, hogy meg ne próbáljam... :) Mennyiségeket nem tudok írni, akkor sem méricskéltem semmit.
A garnélapucolás után maradt fejeket és páncélokat átöblítettem, egy kevés vízzel, fehérborral és egy babérlevéllel felfőztem. Igazából egy forrás elég nekik. A levet leszűrtem, a páncélokat kidobtam. A rákokat egy pillanat alatt megfuttattam fokhagymás vajon, felöntöttem a lével, adtam hozzá tejszínt, miután összeforrt, megfűszereztem curry-vel, sózás, borsozás. A tésztát előtte feltettem főni, mikor kész lett, belekevertem a szószba. Azt hiszem, kevés ennél egyszerűbb dolog van. Ha nem kell az összes alaplé, akkor jégkockatartóban lefagyasztva máskor is lehet használni.
Kategóriák:
tészta
,
szószok/mártások
,
gyorsvacsora
,
halak&herkentyűk
|
Címkék:
baberlevel
,
bors
,
curry
,
feherbor
,
garnela
,
tejszin
,
tengeri herkentyuk
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Hercegnőburgonya - Duchessine al forno
Írta: baba_ |2008. máj. 4. 21:45
Majdnem elkövettem azt az ostobaságot, hogy indultam vele a VKF! XV. fordulóján, de aztán rájöttem. Meg különben is előre jelzett csalás lett volna, mert nem én találtam ki, hanem a Cucina no problem áprilisi számában volt, amit öcsém hozott nekem osztálykirándulásról, csak mert eszébe jutott (pirospont :D). Egyébként szerettem volna indulni, de pont annyira volt kedvem kreatívkodni mostanában.... aztán átlapozva az újságot ezen megakadt a szemem. Meg volt is hozzá minden otthon. És még sose láttam-ettem ilyet, s balga módon megörültem, hogy biztos más sem. De nem hagyott nyugton a neve... duchessina, duchessina... olyan ismerős ez a szó. Aztán leesett. Mivel így már rémlett valami, utánanéztem, és valóban, nem sikerült megtalálni a bölcsek kövét. Esetleg ha lett volna valamim, amivel beszínezhetem.. cékla vagy ilyesmi. De nem baj, finom volt, mutatós és egyszerű.
Hozzávalók 6 személyre:
1 kg burgonya
2.5 dl tej
1 dl tejszín
2 tojássárgája
60 g parmezán
ízlés szerint só, bors, reszelt szerecsendió, vaj
Elkészítés:
A burgonyát meghámozzuk, felkarikázzuk, feltesszük enyhén sós vízben főni. Ha kész, leszűrjük, összetörjük, a tejjel, vajjal, fűszerekkel habosra keverjük. Hozzáadjuk még a tejszínt, a reszelt parmezánt és a két tojássárgáját. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A pürét beletöltjük egy csillagos fejű habzsákba. Egy tepsibe vizezett sütőpapírt teszünk, és helyes kis koszorúkat nyomunk rá. Besúvasztjuk a sütőbe 10-15 percre. Kivesszük, megesszük.
Kategóriák:
zöldség
,
köretek
|
Címkék:
bors
,
burgonya
,
parmezan
,
szerecsendio
,
tejszin
,
tojassargaja
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Hagymatorta
Írta: baba_ |2008. márc. 24. 14:40
Vagy inkább hagymáslepény? A Tina 2007/5-ös számában mindenesetre ezen a néven szerepelt. Még húsvét előtt leírtam, csak a fényképezés utómunkái várattak magukra. Mostmár van a fóliában újhagyma, és még ha jól is esik csak úgy nyersen, mondjuk rántotta mellé, azért használjuk ki a lehetőséget jelszóval indítottuk útjára ezt a projektet. Nem egészen úgy készítettem, mint a receptben leírták, alapanyagok hiányában kénytelen voltam improvizálni. Na azért nem nagyon :) A tésztának csak a felét használtam fel, mert a kistepsinkbe ennyi elég volt (vagyis a feltétek is nagyjából feleződtek, de igazából ízlés dolga), de a másik felével is vannak terveim. Addig jól érzi magát a hűtőben.
Hozzávalók: 
40 dkg liszt
5 dkg vaj (nálam egy evőkanál zsír)
3 dkg élesztő
3 tojás
1 és 1/4 dl tej
3 lilahagyma (nálam egy kötepes fej lilahagyma, egy maradék fél vöröshagyma, újhagyma)
2 ek olaj
15 dkg bacon (mivel elfelejtettünk venni, a sonkánk holnap jön ki a füstből a szalonnával együtt, ezért kolbászt használtam)
15 dkg edámi sajt
150 g tejszín
ízlés szerint só, bors, szerecsendió
díszítésnek újhagyma
forma kikenéséhez liszt és zsiradék
Elkészítés:
Az átszitálta lisztbe csipetnyi sót teszünk. A puha vajjal meg a szétmorzsolt élesztővel együtt hozzáadunk egy tojást, majd apránként hozzáöntjük a langyos tejet. Ez így nagyon szépen hangzott, csak az élesztő nem akart elmorzsolódni, ezért inkább megfuttattam a tejben, és úgy öntöttem a liszthez. Jól összegyúrjuk, és tíz percig pihentetjük.
Közben a hagymát felszeleteljük, a felhevített olajon megpirítjuk és kivesszük. Én a kolbász egy részét is a hagyma mellé dobtam. A sajtot lereszeljük.
A tésztát lisztezett deszkán megfelelő formára nyújtuk, a kilisztezett-kikent formába fektetjük, és villával megszurkáljuk. Kirakjuk a hagymával és a kolbászal/baconnel, megszórjuk a sajttal. A 190 fokra előmelegített sütőbe tesszük kb. 15 percre. Közben a megmaradt tojásokat elkeverjük a tejszínnel, sózzuk (csak óvatosan, a húsnemű - jóesetben- eleve kicsit sós), ízlés szerint fűszerezzük. A hagymatortára öntjük, és még 15 percig sütjük. A tészta eléggé megkel, ezt számolja bele mindenki.
Várakozáson felül finom lett. Hidegen és melegen is jó, és inkább bor, mint sörkorcsolya. Mivel gyorsan elkészíthető, így ideális sietősöknek is. ;) Bár apám lehülyézett, hogy "ezt a drága hagymát így elpocsékoljuk", és öcsémnek is erős hangon jelezte kétségeit, de testvérem később, bizonyítván, mennyire utálja a hagymatortát, ezért ott pusztítja, ahol éri, eltüntetett három szeletet. Ez van.
Kategóriák:
hagyományos
,
zöldség
,
gyorsvacsora
,
sós-ropogós
,
pékség
|
Címkék:
bacon
,
eleszto
,
hagyma
,
kolbasz
,
liszt
,
tejfol
,
tejszin
,
tojas
,
ujhagyma
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 1 komment érkezett »