"likor" címke archívuma
Karácsonyi receptverseny - Mézes-citromos pulykamell csípős datolyakrémmel, szezámmagos sodralékkal
Írta: baba_ |2008. dec. 14. 20:49
A karácsonyi receptversenyre ezzel a főétellel neveznék. Még előkészítéssel is minimális vele a munka, inkább a köret az, amely kissé macerásabb. Egyébként így kell valami egyszerűnek valami nagyon flancos nevet adni ;) Szintén Hargitai György receptje, itt-ott módosítva.
Hozzávalók:
A mézes-citromos pulykához:
80 dkg pulykamell - 8-10 dkg vaj - 4 ek méz - 2 citrom leve - olaj - só - bors
A datolyakrémhez:
10 dkg aszalt datolya - körömnyi darab friss, vagy fél mokkáskanál őrölt gyömbér - 10 dkg natúr tejszínes krémsajt vagy mascarpone - 1 mokkáskanál (őrölt) csilipaprika - 10 szem hámozott mandula - 1-2 evőkanál száraz likőr - 1 dl tejszín
A szezámmagos sodralékhoz:
3-4 szem nagy burgonya - liszt - 4 dkg vaj - 1 tojás - szezámmag - só
Elkészítés:
A pulykamellet megmossuk, leitatjuk a nedvességet és 12 kisebb szeletre vágjuk. Kissé kiklopfoljuk, ha kell bevagdossuk a széleit. Megkenjük olajjal, finoman megborsozzuk, és citromlevet csepegtetünk rá. Jól záródó dobozban éjszakára a hűtőben hagyjuk. Másnap kissé megsózva tepsibe rakosgatjuk. Nem baj, ha kicsit egymásra érnek, sülés közben úgyis összemennek. A vajat felolvasztjuk, a tűzről levéve a mézzel és a másik fél citrom levével ízesítjük, és a pulykára locsoljuk. Alufóliával letakarva, előmelegített sütőben, közepes lánggal 20 percig sütjük, félidőben megfordítjuk.
A datolyakrémhez a gyümölcsöt kimagozzuk, ha lejön a héja, azt is leszedjük, és kis kockákra vágjuk. A friss gyömbért hámozás után fölaprítjuk és a datolyával a krémsajthoz keverjük. (Nagyon lényeges, hogy csak jó minőségű krémsajtot használjunk!) A csilivel, durvára vágott mandulával és a likőrrel összedolgozzuk, és eltesszük. Egy-két nappal előre is elkészíthető, felhasználás előtt a keményre vert tejszínhabot óvatosan beleforgatjuk.
A sodralékhoz a burgonyát enyhén sós vízben, héjában megfőzzük. Leszűrjük, meghámozzuk és áttörjük, majd megvárjuk, hogy kihűljön. Utána olvasztott vajjal, tojással, és sóval elkeverjük, majd annyi lisztet adagolunk bele, hogy félkemény tésztává tudjuk gyúrni. Egy kis darabot próbaképp kifőzünk, ha túl kemény, akkor még vajat, ha túl lágy, lisztet adunk hozzá. Aki akarja, lisztezett deszkán kinyújtva ujjnyi darabokra metélheti, a lustábbak, mint én pedig egyszerűen kicsípnek egy-egy tésztadarabot és hengerré sodorja. A nudlikat forrásban lévő, bő, sós vízben kifőzzük. Ha kész, leszűrjük. Egy széles szájú edényben megpirítjuk a szezámmagot és a sodralékot beleforgatjuk. Egy nappal előre is elkészíthető, ilyenkor tálalás előtt egyenletesen egy fóliával bélelt tepsibe tesszük, letakarjuk, és 10 percre közepesen forró sütőbe toljuk. Célszerű ezt akkor, mikor megforgatjuk a pulykát, akkor egyszerre lesznek kész. Vagy ha valaki nagyon spórolni akar az idővel, a sodralékot kifőzve, jól ellapított csomagokban le is fagyaszthatja, tálaláskor elég felengedni és a szezámmagba forgatni, majd 10 percre a sütőbe tolni.
Tálaláskor 3-3 szelet pulykát teszünk egy tálra, és a vajas-mézes levével meglocsoljuk. Forró sodralékot és behűtött datolyakrémet halmozunk köré.
A Magyar Konyha 1995/6. számának receptje alapján.
Kategóriák:
hús
,
szószok/mártások
,
köretek
|
Címkék:
burgonya
,
chili
,
citrom
,
datolya
,
gyomber
,
kremsajt
,
likor
,
mandula
,
mez
,
pulyka
,
szezammag
,
tejszin
,
tojas
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
VKF! VI. forduló - Crostata di pere e noci (Körtés-diós lepény)
Írta: baba_ |2007. júl. 1. 12:21
No hát akkor... igazából nem tudom, ez mennyire felel meg a versenykiírásnak, hiszen nem olyan (vagy nem annyira) ellentetétes ízvilágot képviselnek az összetevők, mint amilyenre talán gondolni kellett/illett volna. Ha nem jó, legfeljebb nem veszik bele. Vészmegoldásként szültett, ugyanis amiket erdetileg terveztem, azokhoz nem kaptam meg a megfelelő hozzávalókat (így utólag visszagondolva, nem is tudom, miért csak a süti-vonalon tudtam ezt a fordulót elképzelni). A feladat kihirdetése után egyből arra gondoltam, hogy én amarettot fogok sütni. Édes-keserű, tökéletes párosítás. Nem is volt ezzel semmi gond, közben az új szerzeményeimben még rengeteg ötletet is találtam arra, mivel lehet, illetve mit lehet az amorettóval készíteni még. De. De mikor elkezdtem volna összegyűjteni a hozzávalókat, jelesül a sárgabarackmagot, sehol se találtam. Valószínűleg én vagyok az ügyetlen. Coopban nem volt, zöldségesnél nem volt, egyéb boltokban a mammáknál nem kaptam... még jó, hogy találtam egy B-tervet, vagyis körtés-zenzeros krémmel töltött süteményt. Szép-szép, de Toszkána közepén nem kapni friss zenzerot már egyenesen az életképtelenség határát súrolja. Hát én nem kaptam. Nem baj, nem adjuk fel, jön a C-terv, biztonsági megoldás, meggyes-csokis torta öcsém szülinapjára, ha már úgyis eljött meglátogatni. Az, hogy meggyet eddig csak lekvár formájában láttam itt, nem nagyon ijesztett meg, gondoltam, ha frisset nem is, de befőttet már csak tudok venni. Vajon mi történt? Itt van mellettünk egy IperCoop, piac is van, és sosem tudok semmit megtalálni, ami nekem kell.... új helyre kell költözzek :D Ígyhát maradt, illetve előlépett VKF-essé szegény elhanyagolt Crostata di pere e noci.
Tulajdonképpen páros munka volt, öcsém pucolta nekem hozzá a diót és hallgatta a nyafogásom, mikor a zselatin nem akart jó lenni. A benne felhasznált amoretto boltban vett, nem olyan rossz, de nekem túl édes és túl felfújt, jó lenne egyszer tényleg saját magamnak elkészíteni. Bár a dió és a körte talán nincsennek olyan távol egymástól az ízskálán, szerintem jól kiegészítik egymást, ezért is mertem bevállalni erre a fordulóra. Majd kiderül, tévedtem-e. A recept a Scuola di Cucina 4 - dolci, creme e gelati című könyvből van. A tésztához a mennyiségek eredetileg 6-8 személyre vannak, én ezeknél egyötöddel kevesebbet használtam fel a hozzávalókból, így is teli lett egy 23-as tortaforma, és még maradt is ki egy szép nagy darab tészta, amit megkentem narancslekvárral, megszórtam a kimaradt mazsolával és úgy sütöttem meg. A töltelék meg tulajdonképpen "érzésre" ment bele, nem biztos, hogy elég 3 körte, ami az eredetiben van, mi is pl. apró körtét vettünk, sokkal szimpatikusabb volt, mint a nagy. A diót-mazsolát is csak szemre mértük ki. A mazsolát én keserűlikőrbe áztattam. Mindenestre az eredeti mennyiségeket adom meg. Öcsém hiányolta belőle a jóféle házi sárgabaracklekvárt :)
VKF! VI. - Körtés-diós lepény
Hozzávalók
A tésztához 6-8 személyre (pasta frolla):
500 g liszt
250 g puha vaj
200-250 g cukor ( a 200 bőven elég szerintem, de ízlések..)
3 tojás
csipet só
(1 citrom reszelt héja, opcionális, nálam játszott)
A töltelékhez (6 személyre):
3 körte
20 fél dióbél
50 g cukor
30 g mazsola
1 csomag zselatin
néhány amaretto
kevés vaj, liszt
tetszés szerinti likőr
Elkészítés:
A tésztának valót csak szimplán összegyúrjuk, jó állagú, jól formázható dolgot kapunk. Lisztes deszkán kinyújtjuk akkorára, hogy egy kicsit túlnyúljon a tortaformán, ha rátesszük, feltekerjük a sodrófára, kibéleljük vele a kilisztezett-kivajazott formát, ami a széléről leesik, azt rakjuk félre későbbre, majd még lehet vele játszani. A mazsolát már előtte báztathatjuk a likőrbe, hogy jól átvegye az ízét. A körtét megmossuk, meghámozzuk, cikkekre vágjuk, és telirakjuk vele a tortaforma alját. Rászórjuk a durvára vágott diót és a mazsolát és a pár darab összetört amarettot. meghintjük cukorral. Tegyük a 180 fokra állított sütőbe kb. negyven percre (én harmincnál már kiszedtem, de az én sütőm előtte is használatban volt, vagyis már jól át volt melegedve, máskor lehet hogy kell az a 40). Közben készítsük el a zselatint, amivel meglocsoljuk a lepényt, mikor kiszedtük a sütőből. Ha a zselatin megdermedt, lehet tálalni.
Kategóriák:
olasz
,
sütemény
,
VKF
|
Címkék:
amoretti
,
dio
,
korte
,
likor
,
mazsola
,
zselatin
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »