"gyorsvacsora" kategória archívuma
Karácsonyi receptverseny - Spagetti halas-diós sajtszósszal
Írta: baba_ |2009. dec. 6. 18:34
Nagyon szerény kis recept, de legalább felvonultat egy-két kötelező karácsonyi elemet, úgyismint hal és dió :) Nemisbeka karácsonyi receptversenyére készült.
Hozzávalók 2 személyre:
20 dkg halfilé (lehetőleg valami fehér húsú)
só, bors, citromlé, szerecsendió
150 g mascarpone
50-50 g gorgonzola piccante és dolce
1 dl tejszín
5 dkg darált dió, meg ízlés szerint további szóráshoz, esetleg durvára vágva, nem darálva
kb 12 dkg spagetti/fő
diónyi vaj vagy két ek olívaolaj
A halat leöblítjük, picit megsózzuk, tekerünk rá borsot, és lecsepegtetjük citromlével, és állni hagyjuk 10 percre.
Felteszünk vizet a tésztának.
A halat és a gorgonzolákat falatokra vágjuk. Mikor a víz már majdnem forr, egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a vajat, és átforgatjuk benne a haldarabokat. Néhányat kivehetünk díszítésnek. Közben párhuzamosan a tésztát a csomagoláson lévők szerint al dentére főzzük.Ráöntjük a tejszínt, majd a mascarponét, pici szerecsendiót reszelünk rá. Elkeverjük, majd beleszórjuk a gorgonzolát. Csak annyira forraljuk össze, hogy a sajtra még rá lehessen harapni, ne olvadjon fel teljesen. Elzárjuk a gázt, belekeverjük a darált diót, ízlés szerint még sózzuk-borsozzuk. (Bár nekem a haltól és a gorgonzolától már elég sós, de ízlések...) Ha a szósz túl sűrű lenne, a tészta főzővizéből adjunk hozzá egy-két kanállal.
A sajtszósz elég hamar dermed, úgyhogy érdemes ezt az étkezéshez minél közelebbi időpontban elkészíteni.
Kategóriák:
tészta
,
gyorsvacsora
,
halak&herkentyűk
|
Címkék:
bors
,
citromle
,
dio
,
gorgonzola
,
hal
,
mascarpone
,
szerecsendio
,
tejszin
,
teszta
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Szilvás-gorgonzolás saláta
Írta: baba_ |2009. okt. 23. 16:00
Kérem az úúúúgy voooolt... nos, úgy volt, hogy én ezt még augusztusban ideírom. Akkor még volt szilva. Olyan igazi, napérlelte, édes-leves-zamatos. Idén rengeteg szilvánk termett, eladni se bírtuk. Mondtam már, hogy egy nagy üsttel főztünk szilvalekvárt? Több lett, mint 40 üveg. Oké, feleztünk Keresztanyuékkal, de akkor is. Az egészbe ment egy csomag cukor. Egy üsthöz egy kiló, mert így is elég édes volt. Hát nem csudálatos a természet? ;))
Aztán ez a blogolás-dolog húzódott-halasztódott, mert okultam, dolgoztam, szerveztem, takarítottam, grillpartiztam, dolgoztam, szaunáztam, és valahogy mindig elmaradt. Épp, mint spárgaszezonban :)
Nem is tudom, lehet-e még egyáltalán bármilyen szilvát venni. De nem baj, lesz jövőre is ősz eleje. Talán pont tavasz közepén.
A Cucina- no problem 2007 júniusi számában olvastam a receptet.
Hozzávalók: 200 g ringlószilva - 100 g gorgonzola piccante - 3 ek olívaolaj - 1 ek vörösborecet - 1 kiskanál magos mustár - egy fél csomag vegyes saláta - pár szem dió és nem sózott pisztácia - ízlés szerint só és bors.
Elkészítés: A szilvát mossuk meg jól, vágjuk cikkekre (nem, a magot nem), a diót és pisztáciát pucoljuk meg, a dióbelet felezzük el, a pisztáciát törjük apró darabokra. Mondjuk úgy, hogy betesszük egy zacskóba, és megcsapkodjuk a húsklopfolóval. Vagy az ETO katalógussal, ha van kéznél. Whatever. Ha kell, mossuk meg a salátát, de a gorgonzolát mindenképp vágjuk falatokra.
Az öntethez jól keverjük el az olajat, mustárt, ecetet, csipet sót és frissen tekert borsot. Nos, ennyi lenne. Most már csak össze kell keverni a saláta hozzávalóit, és az öntetet rázuttyintani. Esetleg pirítóst csinálni mellé (szeretem a pirítóst, na és akkor mi van). Ja, és ne felejtsünk el úja tekerni rá egy pici borsot, mert az úgy jó.
Zenének meg valami vidámat. Mondjuk Toy Dolls-t, éljen a happy punk! De azt azért őszintén meg kell mondani, ezeket a srácokat sem a kidolgozott felsőtestükért szeretjük :)) (Majd lesz olyan is). Hacsaturján: Kardtánc.
Na akkor boncolgassuk még kicsit a témát. Hogyan adjunk elő komolyzenét komolytalanul? A Bécsi Filharmonikusokat vezényli Valerij Gergijev.
Kategóriák:
zöldség
,
gyorsvacsora
,
saláták
,
vegetáriánus
|
Címkék:
dio
,
ecet
,
gorgonzola
,
mustar
,
pisztacia
,
salata
,
szilva
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 3 komment érkezett »
Tonhalas-paradicsomos sült tészta
Írta: baba_ |2009. aug. 2. 17:28
Na jólvan, nem vagyok egy Heidegger meg Bergson, ezt bárki beláthatja. Legfőképp én. Még jó, hogy velem lehet alkudni.
Az ételről: még a Cucina Moderna áprilisi számában volt valami hasonló, annak alapján csaptam a hasamra. Vagy talán pont ilyen. De mindegy, mert legalább készítés közben kiderült, hogy szegény kis tűzhelyünkön vagy a felső főzőlap megy, vagy az alsó sütő nem. Nem valami időtakarékos így a dolog, de ha valaki olyan szerencsés, hogy a sütőjét és a főzőlapot is tudja használni szinkronban, az úgy már mindjárt más.
Hozzávalók: 250 g tészta - 1 nagyobb doboz olajos tonhal - pár szem olajbogyó - 2 nagyobb paradicsom/ 4 kisebb/ 8 koktél ;) - sajt a tetejére - ízlés szerint só, bors, fokhagyma, friss bazsalikom
Elkészítés:
A tésztát enyhén sós vízben megfőzzük, de csak olyan al dentére. A sütőt előmelegítjük. Egy nagyobb tálban összekeverjük a tonhalat az olajjal együtt, a darabolt paradicsomot, olajbogyót, fűszereket és a leszűrt tésztát beleforgatjuk. Egy jénaiba öntjük, megszórjuk a tetejét reszelt sajttal, és betoljuk a sütőbe annyi időre, hogy a sajt megpiruljon.
Tényleg csak ennyi. És még jól is lehet vele rakni. Opcionálisan keverhetünk még bele mozzarellát. Vagy rá. A lehetőségek száma a fekvő nyolcas.
Kategóriák:
olasz
,
tészta
,
gyorsvacsora
,
egytál
|
Címkék:
bazsalikom
,
fokhagyma
,
olajbogyo
,
paradicsom
,
sajt
,
tonhal
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
VKF! XXVI. - Paradicsomos-paprikás tonhalsaláta
Írta: baba_ |2009. júl. 12. 0:44
Szegény blognak elég mostoha sorsa van mellettem, ez tény. De azért csak elmúlt két éves :) Már vagy két hónappal :) Mindjárt óvodába jár *szipp-hüpp* A szokásos dolgokat, amiért nem írok, nem részletezem, a többiből meg az lényeg, hogy így napi 8-12 óra monitor előtti munka után már örülök, ha nem látok képernyőt. Ebből is látszik, hogy nem vagyok elég elhivatott (gasztro)blogger. Azért főzni főzök, meg néha fotózok is, csak a feldolgozás hiányos. Meg az eszem rövid, most néztem át a fotókat, és néha erősen törnöm kell a fejem, mi is van a képen. Az egyikről pölö csak azt sikerült felidézni, hogy valószínűleg spárgakrémleves...talán...
Nade. Ez a mostani VKF! olyan jóleső kiírás volt, hogy nem maradhattam ki belőle. Úgy láttam, a szezonalitás kitételt nagyjából mindenki a paradicsom felhasználásával oldotta meg. Sajnos vagy nem sajnos, ezzel én sem voltam másképp. Meg mert ez olyan tökéletesen eszményi étel, amihez kivételesen tényleg minden volt otthon, hogy az utolsó pillanatban be tudjak ugrani erre a fordulóra...
Spanyol konyha, azám, az előételeknek mégiscsak olyan mediterrán jellege van :) Mondjuk legalább egyszer nem ártana élőben is kipróbálni. Innen is jelézném a földi ésvagy égi illetékeseknek, hogy igenis, szeretném, ha ötösöm lenne a lottón! Ha kell, még szelvényt is veszek. Becsszó.
Pimientó, tomate y atún
Elkészítés:
A tonhalat lecsöpögtetjük. A paradicsomot forró vízbe dobjuk, aztán lehúzzuk a héját, felkockázzuk. A paprikát kimagozzuk, aki akarja, kivágja az ereket, és szintén felkockázzuk. A fenyőmagot egy evőkanál olajon megpirítjuk, félretesszük. A maradék olívát beleöntjük a serpenyőbe, hozzáadjuk a paprikát és rövid ideig pároljuk (még roppanós maradjon!). Hozzátesszük a paradicsomot, és addig pároljuk lassú tűzön, míg elfövi a levét, cukorral és sóval ízesítjük. Ekkor beleöntjük a halat, és még kb. 3 percig hagyjuk. A végén, tálaláskor megszórjuk a fenyőmaggal.
Ha valaki nem akar olyan...khmm... meggondolatlan lenni, mint én, akkor ne aprított tonhalat vegyen. Így inkább krémjellege lett a dolognak, mint saláta, de egy kis kenyérrel minden megoldható, főleg ha pirított ;)
Zeneileg gondolkodtam rajta, hogy a forró déli vérmérséklet hőmérséklet jegyében legyen-e egy kis Angra, de aztán úgy gondoltam, egyelőre megkímélem a T. Nagyérdeműt. Különben is, még a Toy Dolls-t is folytatni kell. De azért ha már ennyire spanyol hangulatban vagyunk, legyen egy kis Patriarcas de la Rumba. Csak kivételesen! Olléééé!
Kategóriák:
VKF
,
gyorsvacsora
,
halak&herkentyűk
,
saláták
,
spanyol
|
Címkék:
cukor
,
fenyomag
,
olivaolaj
,
paprika
,
paradicsom
,
so
,
tonhal
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 3 komment érkezett »
VKF! XXIV - Cukkinikrém
Írta: baba_ |2009. ápr. 19. 19:07
Ez az egész bejegyzés egy hatalmas nagy, megkönnyebbült sóhajjal kezdődik. (De azért ne kiabáljuk még el, ugyebár...) Szóval. Lassan át kell térni a VKF-ek számozásánál a római számok helyett az arabokra, hogy kiférjen a címsorba :D Mindegy, ezzel is csak odázni akarom a dolgot. Még egyszer. Szóval. Ezzel a fordulóval is majdnem az utolsó (utáni) pillanatban készültem el, mégpedig azért, mert "saját levében" alaposan feladta a leckét, mi több, újfent megingott amúgy is törékeny hitem gasztrobloggeri mivoltomban, de erről nem a fentebb nevezett önzetlen hölgy tehet. Ugyanis míg mindenki ujjongott a kiírásnál, addig én kaptam három kisebb infarktust egymás után, mivel egyáltalán nem jutott eszembe olyan tárgy, amiről írhatnék, de nem ám, egy sem. Főleg Fehérváron nem. Nem mintha nem szeretném pl. a Micimackós bögrémet, amit Irene vett nekem, mert véletlenül eltörte azt, amit én vittem ki, és a füle rendszeresen letörik, nade mit főzzek egy óriási, törött fülű Micimackós bögrébe(n)?! Érted. Úgyhogy hagytam is a fenébe a dolgot, illetve kisviragot fárasztottam, aki egy idő után, azt hiszem, azt próbálta kifejezni zord virtuális hallgatásával, hogy igenis viseljem férfi módjára az élet kegyetlen sorscsapásait. Khmm.
Aztán ahogy kezdtek megjelenni a kedves bloggertársak írásai, s kicsi szivemről tonnányi kőtömbök gördültek le, mivel többen is hivatkoztak kezdeti ihlettelenségre. (Már bocsánat.) A bloggerek másik fele pedig láthatóan abba a csoportba sorolandó, aki
valami nagyitól kapott/örökölt felszerelését kamatoztatta. Életöröm a köbön, fiesta: nincs minden veszve, lehetek még gasztroblogger attól, hogy nincs egy hiperszuperkedvenc ókori/ultramodern konyhai tárgyam! Nekiestem tehát a témának újfent, s hajánál madzagjánál fogva előrángattam a kenyérpirítót. Mégpedig azért, mert a nagymamámtól hoztam el, mint az itteni konyhafelszerelésem nagy részét (úgyismint fakanál, kés, desszertesvilla... hmm, na tessék, még az is jó lett volna.) Így álltam be én is szürke eminenciásnak mindkét sorba, pedig hogy szeretek különcködni, hajjajh! (Amilyen konformista vagyok...na ezen menjen el valaki, még én sem értem. Egy picológus wanted dead or alive.)
Nem mintha ennek a szegény régi, mindazonáltal kitűnően funkcionáló pirítónak lenne története. Legalábbis nem tudok róla. NDK gyártmány, sehová sem passzoló csatlakozó... imádnivaló. Régen, mikor mamánál nyaraltunk, sokszor készített nekünk ezzel pirítóst vacsorára. Kint állt egy hokedlin az előszobában, mert csak oda tudtuk bedugni, mama szaladgált ki-be a kész pirítósokkal és a váltás kenyérrel, mi meg mackósajttal ettünk, míg láttuk. Teával. Az aranyszélű bögréből, amin mindig összevesztünk tesómmal és unokatesóimmal. Most itt van nálam, ha kapok pillecukrot, majd főzök bele Deluxe forrócsokit :)
Az étel pedig a cukkinikrém... hirtelen nem tudtam jobbat kitalálni, amit pirítósra tehetnék :D Én kérek elnézést. Egyébként szerintem -és barátnőm szerint is- finom lett. (Mert volna mást mondani... ;) ) További előnye, hogy gyorsan kész van.
Kell hozzá (2 személyre): 1 kisebb salátacukkni (megnéztem a zacskót, 28 dkg volt :D ), fél citrom leve, egy evőkanál friss pesto, ízlés szerint só, bors, egy kis fej hagyma, két gerezd fokhagyma, néhány kanál olaj a sütéshez.
A cukkinit megmostam, de nem hámoztam meg. Felszeletetlem, egy kicsit lesóztam. Addig a hagymát finomra vágtam, olaj és víz keverékén megpároltam, mikor már majdnem jó volt, belenyomtam két gerezd fokhagymát. Kiszedtem, félretettem. A cukkniket átsütöttem. A kis kézi aprítómmal amennyire tudtam, összeturmixoltam a cukknit és a hagymákat. Utána kis adagokban belekevertem még egy kis citromlevet (szerintem érdemes így csinálni, és mindig kóstolni, nehogy túl savanyú legyen), sót, borsot és egy kis friss pestót. Utána pár szelet kenyér a kenyérpirítóból, egy kis paradicsom, és kész a finom reggeli ;)
A jó idő örömére pedig egy kis happy punk. Egy-két alkalommal még biztos, hogy a Toy Dolls lesz terítéken. Nem kell megijedni, nem fog fájni senkinek :) Eddigi első és egyetlen SZINemen voltak fellépők, addig nem ismertem a bandát, M. barátom kommentálta őket lelkesen. És tényleg jók :)) Punkzenekaroktól viszonylag szokatlan módon nagyon jól játszanak, ahogy M. mondta, "beb*szva is halál pontosak" :) Pedig egyáltalán nem mai gyerekek, és a frontembert Olgának hívják, mi kell még több? :D Talán csak egy elefánt...
Kategóriák:
zöldség
,
VKF
,
gyorsvacsora
,
kence
,
vegetáriánus
|
Címkék:
bors
,
citrom
,
cukkini
,
fokhagyma
,
hagyma
,
olivaolaj
,
pesto
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 6 komment érkezett »
Brokkolis-zelleres-gyömbéres csirke
Írta: baba_ |2009. jan. 11. 21:56
Nos akkor, hogy ne csak sírjon a szám :) itt egy "kínai" csirkeegytál, maradék zöldség felhasználásának kiváló módja. Lehet, meg kellett volna tartanom VKF!-ig, de ki tudja, mi lesz még addig. ;) Meg nem akartam megint úgy járni, mint a shebbakiával: a nevezett ételhez nem volt ez itthon, meg nem volt az itthon... :D
Itt tulajdonképpen csak alig pár dolog hiányzott: egy wok, egy kis friss gyömbér, egy kis földimogyoró-olaj, egy kis fenyőmag, egy kis kukoricakeményítő...bágátell ;) Volt helyettük zeller, csak hogy nehogy már minden jó dolog kimaradjon. Egyébként finom lett :) A recept a Reader's Digest Ízek a világból c. sorozat Egytálételek kötetéből van.
Hozzávalók:
2 kávéskanál kukoricakeményítő (helyett liszt) - 4 ek szójaszósz - 1 ek száraz sherry - 450 g kicsontozott csirkemell/comb, bőr nélkül, vékony csíkokra vágva - 2 ek földimogyoró-olaj (helyett sima napraforgóolaj) - 2 gyömbér, megtisztítva, és 2.5 cm-es, gyufaszálnyi csíkokra szelve (helyett ízlés szerint őrölt gyömbér, nálam egy 1 ek) - 2 gerezd zúzott fokhagyma - 450 g brokkoli, megmosva és rózsáira szedve - kb. 15 dkg zeller, gyufaszálakra vágva - 1 nagy piros húsú paprika, kimagozva és csíkokra vágva - 4.5 dl csirkealaplé - 25 dkg tészta (farfallini - mini masnitészta -, szélesmetélt, linguine, ilyesmik. Penne és egyéb üreges tészta szerintem felesleges, itt nincs dús, finom szósz, ami megüljön a belsejében.) - 30 gr fenyőmag - valamennyi olaj még a sütéshez
Elkészítés:
Mint mondtam, ezt a legfinomabbra wokban lehetett volna megfőzni, de egy nagy serpenyő is megteszi, jobb híján. A szójaszószba és a sherrybe elkeverjük a keményítőt, beleforgatjuk a húst, és legalább 10-15 percre állni hagyjuk. Egy evőkanál olajat hevítsünk fel a sütőedényben, és mérsékelt lángon kevergetve süssük a gyömbért és a fokhagymát kb. 2 percig. Vigyázzunk, oda ne égjen a fokhagyma! Ezután tegyük bele a brokkolit és a zellert, kevergetve süssük 3-4 percig, adjuk hozzá a paprikát, és süssük azt is addig, míg a zöldségek meg nem puhulnak. Én rásegítettem azzal, hogy néha 1-1 evőkanál alaplevet ráloccsantottam, és lefedtem, hogy a gőzben jobban puhuljon. A zöldségeket egy szűrőlapáttal kiszedjük és melegen tartjuk. A maradék olajat hevítsük fel, tegyük bele a csirkét, és kevergetve süssük 5-6 percig, vagy amíg megsül, majd ezt is tegyük a zöldség mellé. Az alaplevet forraljuk fel a wokban/serpenyőben, és tegyük bele a tésztát. Mérsékelt tűzön, időnként megkeverve főzzük kb. 10 percig, míg a lét a tészta fel nem szívja. Ekkor tegyük vissza a zöldséget és a húst, keverjük meg a kifőtt tésztával és szórjuk meg fenyőmaggal (vagy mandulával, vagy szezámmaggal...). Melegítsük még 4-5 percig, majd tálaljuk.
Ó, és mostantól úgy gondoltam, a receptek mellé felteszek zenét én is. Nem feltétlenül a közízlést tükrözőt, és egyáltalán nem feltétlenül az ételhez illőt, de olyanok lesznek, amiket én szeretek :)
Godsmack - Serenity
Kategóriák:
hús
,
gyorsvacsora
,
kelet
,
egytál
|
Címkék:
brokkoli
,
csirkemell
,
fokhagyma
,
gyomber
,
husleves
,
paprika
,
sherry
,
zeller
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »
Penne currys-garnélás szósszal
Írta: baba_ |2008. máj. 11. 22:16
Mielőtt még teljesen átmegyek süteményblogba, itt egy másfajta étel is. Ezt olyan régen főztem, hogy lassan már nem is emlékszem rá :) A Gabojsza VKF!-jére vett, fél fél kiló garnélából készült. Valami paradicsomosat akartam készíteni, de öcsém rámkiabált, hogy meg ne próbáljam... :) Mennyiségeket nem tudok írni, akkor sem méricskéltem semmit.
A garnélapucolás után maradt fejeket és páncélokat átöblítettem, egy kevés vízzel, fehérborral és egy babérlevéllel felfőztem. Igazából egy forrás elég nekik. A levet leszűrtem, a páncélokat kidobtam. A rákokat egy pillanat alatt megfuttattam fokhagymás vajon, felöntöttem a lével, adtam hozzá tejszínt, miután összeforrt, megfűszereztem curry-vel, sózás, borsozás. A tésztát előtte feltettem főni, mikor kész lett, belekevertem a szószba. Azt hiszem, kevés ennél egyszerűbb dolog van. Ha nem kell az összes alaplé, akkor jégkockatartóban lefagyasztva máskor is lehet használni.
Kategóriák:
tészta
,
szószok/mártások
,
gyorsvacsora
,
halak&herkentyűk
|
Címkék:
baberlevel
,
bors
,
curry
,
feherbor
,
garnela
,
tejszin
,
tengeri herkentyuk
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Hagymatorta
Írta: baba_ |2008. márc. 24. 14:40
Vagy inkább hagymáslepény? A Tina 2007/5-ös számában mindenesetre ezen a néven szerepelt. Még húsvét előtt leírtam, csak a fényképezés utómunkái várattak magukra. Mostmár van a fóliában újhagyma, és még ha jól is esik csak úgy nyersen, mondjuk rántotta mellé, azért használjuk ki a lehetőséget jelszóval indítottuk útjára ezt a projektet. Nem egészen úgy készítettem, mint a receptben leírták, alapanyagok hiányában kénytelen voltam improvizálni. Na azért nem nagyon :) A tésztának csak a felét használtam fel, mert a kistepsinkbe ennyi elég volt (vagyis a feltétek is nagyjából feleződtek, de igazából ízlés dolga), de a másik felével is vannak terveim. Addig jól érzi magát a hűtőben.
Hozzávalók: 
40 dkg liszt
5 dkg vaj (nálam egy evőkanál zsír)
3 dkg élesztő
3 tojás
1 és 1/4 dl tej
3 lilahagyma (nálam egy kötepes fej lilahagyma, egy maradék fél vöröshagyma, újhagyma)
2 ek olaj
15 dkg bacon (mivel elfelejtettünk venni, a sonkánk holnap jön ki a füstből a szalonnával együtt, ezért kolbászt használtam)
15 dkg edámi sajt
150 g tejszín
ízlés szerint só, bors, szerecsendió
díszítésnek újhagyma
forma kikenéséhez liszt és zsiradék
Elkészítés:
Az átszitálta lisztbe csipetnyi sót teszünk. A puha vajjal meg a szétmorzsolt élesztővel együtt hozzáadunk egy tojást, majd apránként hozzáöntjük a langyos tejet. Ez így nagyon szépen hangzott, csak az élesztő nem akart elmorzsolódni, ezért inkább megfuttattam a tejben, és úgy öntöttem a liszthez. Jól összegyúrjuk, és tíz percig pihentetjük.
Közben a hagymát felszeleteljük, a felhevített olajon megpirítjuk és kivesszük. Én a kolbász egy részét is a hagyma mellé dobtam. A sajtot lereszeljük.
A tésztát lisztezett deszkán megfelelő formára nyújtuk, a kilisztezett-kikent formába fektetjük, és villával megszurkáljuk. Kirakjuk a hagymával és a kolbászal/baconnel, megszórjuk a sajttal. A 190 fokra előmelegített sütőbe tesszük kb. 15 percre. Közben a megmaradt tojásokat elkeverjük a tejszínnel, sózzuk (csak óvatosan, a húsnemű - jóesetben- eleve kicsit sós), ízlés szerint fűszerezzük. A hagymatortára öntjük, és még 15 percig sütjük. A tészta eléggé megkel, ezt számolja bele mindenki.
Várakozáson felül finom lett. Hidegen és melegen is jó, és inkább bor, mint sörkorcsolya. Mivel gyorsan elkészíthető, így ideális sietősöknek is. ;) Bár apám lehülyézett, hogy "ezt a drága hagymát így elpocsékoljuk", és öcsémnek is erős hangon jelezte kétségeit, de testvérem később, bizonyítván, mennyire utálja a hagymatortát, ezért ott pusztítja, ahol éri, eltüntetett három szeletet. Ez van.
Kategóriák:
hagyományos
,
zöldség
,
gyorsvacsora
,
sós-ropogós
,
pékség
|
Címkék:
bacon
,
eleszto
,
hagyma
,
kolbasz
,
liszt
,
tejfol
,
tejszin
,
tojas
,
ujhagyma
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 1 komment érkezett »
VKF! XIII. - Fűszeres cékla
Írta: baba_ |2008. febr. 24. 18:52
A receptet a Floyd receptek Indiából c. könyvben találtam, elképzelhető, hogy van, akinek ismerős. A mester szerint ez egy "madrászi ropogós, illatos, fűszeres különlegesség", és lőn valóban, csak nálam kicsit megszaladt a kókusz, majd legközelebb vigyázok, de rosszat nem tett neki. Tálalhatjuk előételként és körítésként is.
Csak röviden:
Hozzávalók 4-6 személyre:
kb. 80 dkg friss cékla, amit héjában megfőzünk, majd hagyunk kihűlni
1 dl kókuszolaj vagy növényi olaj (inkább az utóbbi)
1 púpozott teáskanál (fekete) mustármag
15 dkg finomra vágott lilahagyma vagy lila mogyoróhagyma
6-8 apróra vágott, friss zöld chilipaprika (minél több magot hagyunk benne, annál csípősebb lesz az étel)
15 dkg reszelt kókusz (lehetőleg friss)
só és bors
Elkészítés:
1. A főtt céklát hámozzuk meg, és vágjuk apró kockára.
2. A forró olajba dobjuk bele a mustármagot, és pirítsuk, míg pattogni nem kezd. Adjuk hozzá a hagymát és a paprikát, pirítsuk 2-3 percig.
3. Adjuk hozzá a reszelt kókuszt, állandó kevergetés mellett pirítsuk, míg kissé megbarnul és ropogós lesz. Dobjuk bele a céklát, alaposan dolgozzuk össze, sózzuk-borsozzuk, majd tálaljuk. Hidegen is finom.
Kategóriák:
hús
,
zöldség
,
VKF
,
gyorsvacsora
,
köretek
|
Címkék:
cekla
,
chili
,
hagyma
,
kokusz
,
mustarmag
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
VKF! XII/3 - Tőkehal tojásos-sajtos bundában
Írta: baba_ |2008. jan. 27. 20:33
Úgy látszik, ez ilyen (be)bundázós forduló. Becsszó, tudatalatti volt. Egyszerű villámvacsora, és igazából nem kell hozzá semmi különleges. Köretként C&V tanácsára (naná) saját héjában sült, fóliás cékla volt.
Hozzávalók:
4 szelet tőkehalfilé
só, frissen őrölt bors
liszt
2 tojás
2 ek tejföl
2 ek frissen reszelt parmezán
2 ek olivaolaj
40 g vaj
Elkészítés:
1. A halat megmossuk, szárazra törölgetjük, megdörzöljuk sóval és borssal. Megforgatjuk a lisztben, a felesleget lerázogatjuk.
2. A tojásokat kikeverjük a parmezzánnal és tejföllel, és megforgatjuk benne a halakat.
3. Felforrósítjuk egy serpenyőben a vajat és az olajat, a halak mindkét oldalát közepes hőfokon aranybarnára sütjük.
(Forrás: A főzés magasiskolája c. könyv)
Kategóriák:
VKF
,
gyorsvacsora
,
halak&herkentyűk
|
Címkék:
bors
,
hal
,
liszt
,
olivaolaj
,
parmezan
,
tojas
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »