Dilemma
Írta: baba_ |2011. júl. 28. 16:32
Kellene éltet lehelni ebbe a cuccba vagy nem? Who knows....
Kategóriák:
szöveg_szöveg
|
Címkék:
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Christmas is coming to town
Írta: baba_ |2010. okt. 27. 12:02
Bizony, a karácsony vészesen közeleg. Alig másfél hónap! :) Nem árt ám nekikészülődni lélekben. Például megtervezni a menüt. Az ajándékokat. Hogy aztán már csak az utánaszaladgálás maradjon.
Ja, hogy nincs ötleted? Akkor itt a remek alkalom. Kettő az egyben. Gasztrobloggerek - szám szerint száztizenöt :) - összeállítottak egy gyönyörű karácsonyi kiadványt. Van benne minden: előétel, desszert, kézműves meglepetés... Nézegesd, lapozz bele!
Majd vedd meg. Nem a mi pénztárcánkat fogja gazdagítani, hanem jótékony célra megy a befolyt összeg. Nincs minimum ár, bármennyit felajánlhatsz. Mindennek örülni fogunk, és azok a családok is, akiknek a megsegítésére összefogtunk.
Kérlek, segíts!
Köszönjük!
Kategóriák:
szöveg_szöveg
|
Címkék:
karacsony
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 1 komment érkezett »
VKF! XXXII - Chilis linzer
Írta: baba_ |2010. márc. 2. 16:41
Szóval az úgy volt, hogy semmi ötletem nem akadt erre a VKF!-re. Mert most őszintén, min lepődik már meg az ember? A fokhagymás-csokis csirkén sem.... A töpörtős pogácsát szilvalekvárral meg ezelőtt ellőttem (hogy ezen mennyien csodálkoztak, máig nem értem miért, úgy látszik, csak felénk népszokás :D)
De azért otthonról hazáig tartó utazásom során (4-5 óra; bagatell... autót nekem, de rögtön!) csak törtem a fejem, mint mondtam, ráértem, könnyű volt úgy tennem, mint Micimackónak. Aztán ha már farsang meg ilyenek, süssünk álarc alakú linzert. Ki is díszítjük majd jól. Például belemártjuk csokiba, kezdetnek. Hm, milyen finom is a chilis csoki! Hm. Miért a csokiba rakjuk a chilit, miért nem a tésztába? Hm. Hát jó, legyen, legfeljebb nem eszi meg senki.
Hétfőn aztán munka után nagy lelkesen neki is láttam. Klasszikus 1:2:3 linzertészta, jelen esetben 10 dkg porcukor, 20 dkg vaj, 30 dkg liszt. Ja, és mivel porcukrom kevés volt (már nem emlékszem, mihez vettem, biztos valami olyanhoz, amihez tényleg porcukor porcukor kellett) nekiálltam cukrot darálni a régi-régi kávédarálóval, egy fél kiskanál szárított chilit belekevertem az egyik adagba, hogy megőrlődjön. Nem volt épp chiliporom, na. Utólag azt mondom, mehetett volna még bele, így nem érződött ki olyan erőteljesen, de azért adott egy kis pikantériát. Összegyúrtam, hűtöttem, borosüveggel kinyújtottam. Papírból ollóztam ki álarcot, azt vágtam körbe. Előmelegített sütőben gyorsan átsül, csak rakjuk rácsra, hogy hűljön.
A csokit a csomagon írtak szerint felolvasztottam, belemártottam a sütit, és francia drazséval, színes tortadarával díszítettem. A szemek szeletelt mandulából vannak. Természetesen a legbénábbakat sikerült kiválasztani :) Nagyon lefárasztott a hétfő, bolondokháza volt, nem végeztem világosban, sajnos csak ezt a fotót tudtam összehozni (még magamhoz képest is gyenge). Bocs. Mostanában mást sem csinálok, csak elnézést kérek a fényképekért. Kell nekem egyáltalán fotózni?!
Mai kulturális rovatunkban megint egy Godsmack-felvétel, mert ezen is minden csupa játék, móka és kacagás, hommage.... találós kérdés(ek) :)
Kategóriák:
sütemény
,
VKF
|
Címkék:
chili
,
cukor
,
csoki
,
liszt
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Gâteau Paris-Brest
Írta: baba_ |2010. febr. 24. 3:45
Na már megint azt sem tudom, hol áll a fejem. Ez már kezd kóros lenni nálam. Pedig igazából most nincs semmi hajtás vagy különleges esemény. Egyszerűen csak szét vagyok esve. Ideje lenne már összeszedni magam.
Szóval. Eddig még sosem készítettem égetett tésztát, és meg voltam róla győződve, hogy az valami félelmetes dolog.
Viszont. Azt is tudtam már nagyon-nagyon régóta, hogy én ilyet fogok Á. barátnőmnek sütni a születésnapjára. Ha törik, ha szakad. Merthogy Á. barátnőm nagy bringás. Elég, ha mutatsz neki egy képet egy bringás pasiról, és lélekben már nincs is veled. Főleg ha a vádli is jól látszik ;) Meg persze ő sincs meg két kerék nélkül. Így hát egy biciklisnek biciklis torta dukál, világos, nem? Ezt a desszertet egy francia cukrász. M. Ruffel alkotta meg a Paris-Brest körverseny tiszteletére, és eredetileg a tésztának úgy kellene kinéznie, mint a kerékpárbelső. Lesz ez még jobb is :) Ja, és az égett tészta tényleg nem nagy wasistdas. (Pedig még anyuval is konzultáltam előtte.)
Hozzávalók
az égetett tésztához:
1,25 dl víz - 30 g vaj - 1 késhegynyi só - 100 g liszt, 2-3 tojás
a krémhez:
3 lapzselitan - 60 g cukor - 20 g étkezési keményítő - 2 tojássárgája - 2,5 dl tej - 6 g instant kávé - 2,5 dl tejszín (opcionális: 1 habfixáló, 1 csomag vaníliás cukor)
a díszítéshez:
1 ek sárgabaracklekvár - étcsokoládé - 2-3 ek tejszín - vágott mandula
Az égetett tésztához egy lábosban, folyamatosan kevergetve felforraljuk a vizet a vajjal és a sóval. A forrásban lévő keverékbe egy adagban beleszórjuk az átszitált lisztet és jól összekeverjük. Erőteljesen kavarjuk, míg cipóformán el nem válik az edény falától, és fehér hártya nem keletkezik a lábos alján. Anyu szerint ez a kritikus rész, ezt nem szabad elsietni.
A tésztát áttesszük egy keverőtálba, és kissé hűlni hagyjuk. Hozzáadunk 1 tojást, és alaposan eldolgozzuk, majd a következőt is. Nem feltétlenül van szükség a harmadik tojásra, annyi kell, amennyit még fel képes venni a tészta, úgyis látni fogjuk. A lényeg, hogy mindig jól keverjük el.
A masszát áttesszük egy habzsákba vagy nyomócsőbe, és egy liszttel megszórt sütőlapra/tepsire nyomjuk a tésztát úgy, hogy először rajzolunk egy kört, majd bele vagy köré még egyet, és a kettő közé, a tetejére egy harmadikat. Nem hittem volna, de ez a 10 dgk liszt bőven elég egy nagy tortához. Sőt, az én verzióm nem is lett olyan szép, mert nem bíztam eléggé, és egész a tepsi szélén kezdtem el rajzolni, de tényleg nagyon megnő, és a szélek egy kicsit összenyomódtak.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt aranysárgára sütjük, majd rácsra rakjuk kihűlni, és vízszintesen félbevágjuk.
A krémhez a zselatint beáztatjuk hideg vízbe. A cukor felét és az étkezési keményítőt egy tálba szórjuk, a tojássárgákkal és 2-3 ek tejjel alaposan kikeverjük. A maradék tejet és cukrot a kávéval felforraljuk. Lassan belecsorgatjuk a keményítős tejet, majd kis lángon, erősen keverve épphogy sűrűsödésig főzzük. Hagyjuk kihűlni. Az alaposan kinyomkodott és fellangyosított zselatint belekeverjük. A tejszínt kemény habbá verjük (én habfixálóval és vaníliás cukorral, biztos ami fix). és mikor kötni kezd a zselatin, lazán összedolgozzuk a krémmel, majd habzsákba töltjük, és nagy rózsákat nyomunk a fánkgyűrű alsó részére. A felső részt megkenjük felforrósított lekvárral, és az olvasztott étcsokit rácsorgatjuk. Megszórjuk (pirított) szeletelt mandulával.
Nagyon de nagyon finom. Tényleg. És sokkal kevésbé macerás, mint ahogy hangzik. Még én is meg tudtam csinálni. Bocsánat a fényképért, nem nagyon volt időm fotózgatni, épphogy elkészült a torta, mielőtt barátnőm hazaért. De van, aki sokkal profibban csinálja, érdemes megnézni (fázisfotók is meg minden...)
A világ 100 legjobb receptje: Sütemények c. könyv alapján
Mai zene mindenkinek: Godsmack - Awake. Official video helyett koncertfelvétel. Hangerőt maximumra!
Kategóriák:
sütemény
|
Címkék:
baracklekvar
,
cukor
,
etcsoki
,
kave
,
kemenyito
,
liszt
,
mandula
,
tejszin
,
tojas
,
vaj
,
zselatin
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Fehércsokis-banános-vaníliás kuglóf
Írta: baba_ |2010. febr. 5. 18:13
Hoppá. A Konyhalista tanúsága szerint, ahová beküldtem, ez a recept még bizony októberi. Meg a fénykép is. Úgy látszik, ezek most ilyen időutazós körök. Nem dicsekvésből, de életem egyik legjobb kuglófja lett. A következő cél a csupacsokis-balzsamos. De csak a diéta után ;)) Áh, amúgy mielőtt valaki azt gondolná, nem én ettem meg az egészet. Bevittem a munkahelyre a srácoknak. Ha már kénytelen-kelletlen én vagyok az ügyeletes HP, legalább hadd egyenek néha egy kis sütit. Meg a villámlátogatók is kaptak belőle (mikor jöttök megint? ;) ) Nem volt élt meg hosszú időt, az biztos.
Szóval a banánchips. Velem akart jönni a boltból, nem volt mit tenni. Ki kellett egyszer próbálni, és akkor úgy éreztem, most vagy soha, így hát megragadtam a pillanatot banánchips-es zacskót. Azért nem ragaszkodom ehhez, aki akar, tegyen bele rendes banánt, de azt szerintem előbb össze kell törni hozzá. Legalábbis én így képzelem :)
300 g liszt + valamennyi a formához
100 g rétesliszt
1 csomag sütőpor
1 cs vaníliás cukor
1 fiola vanília aroma
15 dkg cukor
4 tojás
3 cent jóféle barackpálinka (elmaradhat)
25 dkg vaj + 1 diónyi a fehércsokihoz + valamennyi kikenni a kuglófformát (23 cm)
100 g fehércsoki
100 g banánchips (vagyis szemre a fele egy 200 g-os csomagnak :) )
csipet só
tej
A bananchips-et előző este beáztattam annyi tejbe, hogy ellepje, és hagytam reggelig, akkor lecsöpögtettem. (Ez igazából nem feltétlenül szükséges metódus, belekeverhetjük a szárított banánt csak úgy simán, de nem tudom, mennyire fog átpuhulni csak magától a tészta nedvességétől és a sütéstől. Bár valójában ízlés dolga, ki hogy szereti.) A vajat kivettem a hűtőből.
Reggel a fehércsokit gőz felett + egy 1-2 ek banános tejjel gőz felett felolvasztottam. Begyújtottam a sütőt 180 fokra.
A 4 tojást szét kell választani, a sárgáját a cukrokkal, az aromával meg egy csipet sóval habosra verni, aztán a puha vajat belekeverni, szinten jól felverni. A fehérjét visszatenni a hűtőbe, hogy minél hidegebb legyen :)
Mikor már jó levegős a massza, belekeverem a pálinkát, a banánt és az olvasztott csokit, szinten összedolgozom. Összekeverem a kétféle lisztet meg a sütőport, és több részletben hozzáadom, mindig jól elkeverve. (Ha nagyon kemény akarna lenni a tészta, a banános tejből adagoljunk hozzá, de nekem nem volt rá szükségem)
A fehérjét felverem, óvatosan hozzákeverem.
A kuglófformát kikenem-kilisztezem, beleöntöm a masszát, és mehet a sütőbe. Tűprobáig sütni, de ha nagyon barnulna, fedjük le alufóliával.
Akkor mostanra már elég a finomkodásból, a tegnap éjjeli munkából olyan érzéssel jöttem haza, hogy itt aztán kő kövön nem marad. Ja nem, az még a mai volt. Sosem tudom, épp milyen nap van. Nos, ez hangulat még mindig fennáll, bár szerencsére a lakást mégsem bontottam szét. Azt hiszem, most egy maratoni Godsmack-sorozatnak nézünk elébe. Legalábbis amíg ki nem fogyok a bejegyzendőkből.
Kategóriák:
sütemény
|
Címkék:
banan
,
cukor
,
fehercsoki
,
liszt
,
palinka
,
tej
,
tojas
,
vaj
,
vanilia
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Trüffel
Írta: baba_ |2010. febr. 3. 10:59
Csak így, semmi fakszni. Különben mikulásra készült... valóban jó régen volt. Hát, körülbelül ennyi időm van blogolni, és a lustaság is nagy úr :) Meg különben is, mindig van mit csinálni. Decemberben például a feje tetején állt minden. Viki karácsonyi VKF-jére eredetileg mákos-aszalt áfonyás habcsókot akartam készíteni. De nem, nem, nem és nem ment. Felvásároltam a környék boltjainak teljes tojáskészletét, de hiábavaló volt minden. Szétfolyt, ragadt, túlsült, nem verődött fel a hab, minden de minden előjött, ami habcsókkészítésnél hibaként előjöhet Murphy álmoskönyve szerint. Pedig amúgy tudok habcsókot készíteni, cserkészbecsszó.
A bevásárlásaim is rendre félrecsúsztak, dolgoztam mint a... mókus, közben szepyke last minute mézeseit sütöttem (éjjel 11-kor) munkahelyi ajándéknak, készültem nbk versenyére, részt akartam venni a gasztrotipp színes kiírásán, ja és még megrendeztem egy karácsonyi ajándékozós-vacsorázós estét is teljes háromfogásos menüvel (oké, nem mártírkodok, azt én forszíroztam :D), persze a kötelező kocsmaköröket sem lehetett kihagyni, szóval teljes volt a káosz. Hálistennek. Meg dekupázsoltam is. ;) Tiszta haszon, hogy nincs senkim, ebbe a programba már nem fért volna bele sehogysem :D Óh, és Párizst még meg sem említettem (azt talán majd később).
Szóval a trüffel. Meg a mikulás. Meg a csomag. Mert megérdemlik. Mert olyan barátaim vannak, akik megeszik, akármit rakok eléjük. Az olyat is, amit nem kóstoltam. Még azt is, amit öcsém úgy aposztrofál, hogy "az ördög műve". Mint a céklaleves, a spenótos-túrós lasagne, vagy a sütőtökkrémes süti. Meg kölcsönadják a szuper fotómasinájukat. Cserébe néha adok nekik gesztenyével töltött pulykát, csokis zabaglionét, vagy nutellás csigát. Na erről majd később. Megjegyz.: még hogy a férfiakat a gyomruknál fogva lehet megfogni... piha! Bezzeg Á. barátnőmnek minden jó, csak szotyola legyen :D
Még mindig a trüffel. Tulajdonképpen nem is recept. Meg éltemben az első. És nem is lett szép, mert lyukacsos (azóta megtudtam, miért - mi a francnak elolvasni előtte bármilyen útmutatót, mikor nekem megy magától is? ;) ). De legalább tudom, hogy a tenger gyümölcseit formázó belga pralinét nem kaptam hiába. Mert ha nem is látszik, ezek kérem csokikagylók és tengeri csikók ;) Vagy olyasmi.
Az alapot Cintia küldte a Konyhalistára, de én alakítottam rajta. Kénytelen voltam, mert megint vakon vásároltam, 30%-os tejszín helyett 20%-ost vettem. Például. Ezért a jó tanácsra hallgatva tettem bele egy picit több vajat. Jó lett, bár nem tökéletes. De van időm kikísérletezni a hibátlant, ugyebár. Csak az a fránya fogyókúra ne lenne :D Amúgy mintha hatna o.O De lehet, ez csak az önszuggerálás hatása.
125 g 70%-os étcsokit (Lidlből, szerintem nincs mellékíze) összetörök, és felolvasztok 40 ml tejszínnel, ~ 3 dkg vajjal. Egész mogyorókat és mandulákat teszek a pralinéforma aljába, és belekanalazom-rásimítom a csokimasszát, majd megy be a hűtőbe. Tényleg csak ennyi. Ja, és egész sok lett belőle. Egyébiránt a trüffelszakirodalom kvintesszenciája például Okostojásnál.
Hm, zene... a héten olyan latin hangulatom volt (igen, Angra - de ez senkinek nem fog mondani semmit :D), szóval. Akkor legyen az egyik örök kedvenc Carmen. Csavarva rajta: Horgas Eszter és Al di Meola közös munkája. Nem tudom, ki volt, de nagyon nagy cuppanóst adott a homlokára annak a Múzsa, aki kitalálta, hogy együtt dolgozzanak. Szerintem, bár én tényleg nem értek a zenéhez, becsszó.
Kategóriák:
szöveg_szöveg
,
édes semmiség
|
Címkék:
etcsoki
,
mandula
,
mogyoro
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
VKF! XXXI. - Hajrá curry avagy mindent bele
Írta: baba_ |2010. jan. 27. 3:36
Jó-jó, tudom. Már megint elkéstem. Én mindig hadilábon állok az idővel, meg úgy általában a darabjaimat szedegetem össze, ha épp ráérek. Egy jobban strukturált életforma lehet segítene ebben. Vagy nem. Na mindegy.
A mostani lecke az volt, hogy Újrahasznosítva, színesen, tarkán. Lássuk csak:
A maradékhasznosítás alapszabályai kezdő háziasszonyoknak (bár kezdő talán már nem vagyok, háziasszony pedig még egész biztosan nem):
- szedj ki minden maradékot a hűtőből, szecskázd fel, főzz ki egy adag tésztát, keverd össze, tálald sok sajjtal
-szedj össze minden maradékot a hűtőből, öntsd bele egy jénaiba, keverd össze, önts rá tejfölt, szórd meg sajttal, süsd meg, tálald (egy kis külön extra sajt nem árt)
variáció: rétegezd a jénaiba, és úgy önts rá tejfölt stb. stb.
-szedj össze minden maradékot a hűtőből, vágd kis darabokra, főzz ki egy adag rizst (ha az nem volt a hűtőben), keverd össze, süsd át, tálald, akár sajtot is adhatsz hozzá
-szedj össze minden maradékot a hűtőből, dobd bele egy nagy serpenyőbe, üss rá pár tojást, forrón szórd meg sajttal a tetejét
Édességügyben:
-szedj össze mindent, darabold fel, borítsd egy tálba, öntsd le vaníliaszósszal, körítsd nagy adag tejszínhabbal, ha van otthon, akkor gyümölccsel is
-ugyanezt megteheted úgy is, hogy az egészet a sütőben átsütöd
-és a legeslegfontosabb maradékhasznosítási tanács édesség esetén: a muffin a barátod!
Na, ennyi haszontalanság után nézzük mi volt az én hűtőmben és konyhaszekrényem rejtett zugaiban:
3 db burgonya
1 sárgarépa
1/2 marék lencse
1 marék felezett sárgaborsó
Ez nem sok. Akkor legyen belőle curry. Vagy olyasmi.
A répát megpucolom. krumplit kis kockákra vágva megfőzöm babérleveles vízben. A lencsét és a sárgaborsót megkímélem a kis kockákra vágástól, viszont kegyetlenül felteszem főni. Szerecsére áztatást nem igényelnek. Én nemt'om a lencsét miért áztatják be egész éjszakára, mikor így is megfő egy fél óra alatt. Vagy csak nekem nem elégségesek a tapasztalataim lencsefronton. (Nem, nem ez az első lencsefőzésem éltemben, mielőtt kérded.)
Egy lábosban két evőkanálnyi olajon kipattogtatok egy teáskanál mustármagot, aztán gyorsan keverek hozzá 1/2 tk kurkumát, 1 tk őrölt gyömbért, 1/2 tk chilit, 1/2 tk fehérborsot, és (ízlés szerint) 2 tk curryport. jól kevergetve átsütöm, majd beleöntöm a leszűrt krumplit, lencsét, sárgaborsót, a vékony karikára vágott répát. Sózom, utóborsozom, és nagyon gyorsan megeszem.
Sokat vaciláltam a mai zenével, de aztán úgy gondoltam, legyen valami blues-rock. Mert az jó néha. No meg...20 éve én ebbe a csajba halál szerelmes lettem volna. Szexi, dögös, és a hangja végigkarmolja a hátad. Az akkori divatról szóló véleményünket pedig feedje fedje jótékony homály. Ja, és Elvis a király ;)
Alannah Myles: Black velvet
Kategóriák:
zöldség
,
VKF
,
kelet
,
vegetáriánus
,
egytál
|
Címkék:
baberlevel
,
burgonya
,
chili
,
curry
,
feherbors
,
gyomber
,
kurkuma
,
lencse
,
sargaborso
,
sargarepa
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 6 komment érkezett »
Karácsonyi receptverseny - Csokoládés zabaglione karamellizált mandulával és mogyoróval
Írta: baba_ |2009. dec. 6. 20:16
Jó-jó, talán nem az a tipikusan-tipikus zabaglione-verzió, de a fizikusoknak komoly fejtörést okozna az a sebesség, amivel a fiúk eltüntették a tesztverziót... Akkor egyszer voltam benne biztos, hogy nem csak udvariaskodnak :D
Továbbá nagyon könnyű, és maximum fél óra alatt kész van. Karácsonyi desszertnek ideális.
Hozzávalók:
5 tojássárgája
8 evőkanál cukor + 3 a karamellnek
8 ek édes fehérbor (nálam 2008-as sárga muskotály innen Csókakőről)
2 dl habtejszín
1 cs habfixáló
édes babapiskóta (savoiardi)
10-12 dkg egész mandula és mogyoró vegyesen
8 dkg étcsokoládé
Feltesszük a vizet a vízgőznek. Lényeges, hogy a vizet nem sokkal forrpont alatt tartsuk, mert ha felforr, összerántja a habot.
A tejszínhabot a habfixálóval felverjük nem túl kemény habbá. A tojássárgákat a cukorral elkezdjük habosra verni. Nem kötelező ennyit adni hozzá, aki kevésbé édesen szereti, tegyen bele kevesebb cukrot. Kanalanként adjuk hozzá a bort, míg mindet fel nem veszi. Átteszük a gőz fölé, és ott verjük addig, míg nagyon könnyű és habos nem lesz.
Lehúzzuk a tűzről, egy másik lábosban a gőz fölött megolvasztunk 8 evőkanálnyi étcsokoládét (kb. 8 dkg). Belekeverjük a tojáshabba, majd a tejszínhabot is beleforgatjuk. Ha nem tennénk bele a tejszínt, a tojáshab önmagában nagyon hamar összeesne. De ha önmagában melegen szervírozzuk, ahogy álalában szokás, nem kell ilyen úri huncutság.
Egy serpenyőbe beledobjuk a cukorral együtt a magvakat, és addig keverjük, míg nem karamellizálódik.
A zabaglione mellé is adhatjuk a babapiskótával együtt kísérőnek, vagy belekeverjük a habba.
Továbbá megdöntöttem az egy bekezdésben maximálisan előforduló "hab" szó világrekordját.
A Cucina Moderna 2007 decemberi számának receptje alapján.
Kategóriák:
olasz
,
édes semmiség
|
Címkék:
cukor
,
etcsoki
,
feherbor
,
mandula
,
mogyoro
,
tejszinhab
,
tojassargaja
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Karácsonyi receptverseny - Narancsos-fűszeres pulyka póréhagyma- és zellerágyon
Írta: baba_ |2009. dec. 6. 18:56
Ennél az ételnél azért nem árt, ha jól elő van készítve minden, hogy beleférjünk az időkeretbe.
Hozzávalók:
1 kg pulykamell négy egyforma darabba vágva
3 kezeletlen héjú narancs
1 szál póréhagyma
1 csomag szárzeller
szegfűszeg, fahéj, só, bors
pohárka brandy
friss zöldfűszerek (tárkony, kakukkfű, petrezselyem)
5 dkg vaj
3 ek cukor
1 ek liszt
A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
A pulykadarabokat leöblítjük, megsózzuk, picit borsozzuk, kevés fahéjjal megszórjuk. (5 perc)
A póréhagymát nem túl vékonyan felkarikázzuk (a zöldjét is), a zellert csíkokra metéljük. Az egyik narancsot félbevágjuk, mindkettő héjába 4-4 szegfűszeget szúrunk. A másik két narancsnak lereszeljük a héját és kifacsarjuk a levét. (12 perc)
Közben egy nagy serpenyőben vagy széles lábasban felforrósítjuk a vajat, és rádobjuk a póréhagymát. Olyan edényt kellene használni, amit majd sütőbe is tehetünk. Mikor egy kicsit megdinsztelődött, a pulykát megforgatjuk a hagymás vajon, hogy kifehéredjen, majd hozzáöntjük a brandyt, a narancslevet, a narancshéjat, és a zellert. Mellétesszük a két fél szegfűszeges narancsot, a zöldfűszereket, és 15 percig fedő alatt tartjuk. (Összesen max. 25 perc)
Az edényt átteszük a sütőbe, még kb. 10 percig pároljuk, majd levesszük a fedőt, és egy kis színt adunk neki (összesen 15 perc).
A serpenyőben maradt levet leszűrjük. Egy kisebb lábosban három-négy kanál cukorral és egy kanál liszttel mártássá sűrítjük (7 perc)
A Cucina Moderna 2007 decemberi számának receptje alapján.
Kategóriák:
hús
,
egytál
|
Címkék:
bors
,
cukor
,
fahej
,
kakukkfu
,
liszt
,
narancs
,
petrezselyem
,
porehagyma
,
pulyka
,
szegfuszeg
,
tarkony
,
vaj
,
zeller
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Karácsonyi receptverseny - Spagetti halas-diós sajtszósszal
Írta: baba_ |2009. dec. 6. 18:34
Nagyon szerény kis recept, de legalább felvonultat egy-két kötelező karácsonyi elemet, úgyismint hal és dió :) Nemisbeka karácsonyi receptversenyére készült.
Hozzávalók 2 személyre:
20 dkg halfilé (lehetőleg valami fehér húsú)
só, bors, citromlé, szerecsendió
150 g mascarpone
50-50 g gorgonzola piccante és dolce
1 dl tejszín
5 dkg darált dió, meg ízlés szerint további szóráshoz, esetleg durvára vágva, nem darálva
kb 12 dkg spagetti/fő
diónyi vaj vagy két ek olívaolaj
A halat leöblítjük, picit megsózzuk, tekerünk rá borsot, és lecsepegtetjük citromlével, és állni hagyjuk 10 percre.
Felteszünk vizet a tésztának.
A halat és a gorgonzolákat falatokra vágjuk. Mikor a víz már majdnem forr, egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a vajat, és átforgatjuk benne a haldarabokat. Néhányat kivehetünk díszítésnek. Közben párhuzamosan a tésztát a csomagoláson lévők szerint al dentére főzzük.Ráöntjük a tejszínt, majd a mascarponét, pici szerecsendiót reszelünk rá. Elkeverjük, majd beleszórjuk a gorgonzolát. Csak annyira forraljuk össze, hogy a sajtra még rá lehessen harapni, ne olvadjon fel teljesen. Elzárjuk a gázt, belekeverjük a darált diót, ízlés szerint még sózzuk-borsozzuk. (Bár nekem a haltól és a gorgonzolától már elég sós, de ízlések...) Ha a szósz túl sűrű lenne, a tészta főzővizéből adjunk hozzá egy-két kanállal.
A sajtszósz elég hamar dermed, úgyhogy érdemes ezt az étkezéshez minél közelebbi időpontban elkészíteni.
Kategóriák:
tészta
,
gyorsvacsora
,
halak&herkentyűk
|
Címkék:
bors
,
citromle
,
dio
,
gorgonzola
,
hal
,
mascarpone
,
szerecsendio
,
tejszin
,
teszta
,
vaj
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »