Szilvás-gorgonzolás saláta
Írta: baba_ |2009. okt. 23. 16:00
Kérem az úúúúgy voooolt... nos, úgy volt, hogy én ezt még augusztusban ideírom. Akkor még volt szilva. Olyan igazi, napérlelte, édes-leves-zamatos. Idén rengeteg szilvánk termett, eladni se bírtuk. Mondtam már, hogy egy nagy üsttel főztünk szilvalekvárt? Több lett, mint 40 üveg. Oké, feleztünk Keresztanyuékkal, de akkor is. Az egészbe ment egy csomag cukor. Egy üsthöz egy kiló, mert így is elég édes volt. Hát nem csudálatos a természet? ;))
Aztán ez a blogolás-dolog húzódott-halasztódott, mert okultam, dolgoztam, szerveztem, takarítottam, grillpartiztam, dolgoztam, szaunáztam, és valahogy mindig elmaradt. Épp, mint spárgaszezonban :)
Nem is tudom, lehet-e még egyáltalán bármilyen szilvát venni. De nem baj, lesz jövőre is ősz eleje. Talán pont tavasz közepén.
A Cucina- no problem 2007 júniusi számában olvastam a receptet.
Hozzávalók: 200 g ringlószilva - 100 g gorgonzola piccante - 3 ek olívaolaj - 1 ek vörösborecet - 1 kiskanál magos mustár - egy fél csomag vegyes saláta - pár szem dió és nem sózott pisztácia - ízlés szerint só és bors.
Elkészítés: A szilvát mossuk meg jól, vágjuk cikkekre (nem, a magot nem), a diót és pisztáciát pucoljuk meg, a dióbelet felezzük el, a pisztáciát törjük apró darabokra. Mondjuk úgy, hogy betesszük egy zacskóba, és megcsapkodjuk a húsklopfolóval. Vagy az ETO katalógussal, ha van kéznél. Whatever. Ha kell, mossuk meg a salátát, de a gorgonzolát mindenképp vágjuk falatokra.
Az öntethez jól keverjük el az olajat, mustárt, ecetet, csipet sót és frissen tekert borsot. Nos, ennyi lenne. Most már csak össze kell keverni a saláta hozzávalóit, és az öntetet rázuttyintani. Esetleg pirítóst csinálni mellé (szeretem a pirítóst, na és akkor mi van). Ja, és ne felejtsünk el úja tekerni rá egy pici borsot, mert az úgy jó.
Zenének meg valami vidámat. Mondjuk Toy Dolls-t, éljen a happy punk! De azt azért őszintén meg kell mondani, ezeket a srácokat sem a kidolgozott felsőtestükért szeretjük :)) (Majd lesz olyan is). Hacsaturján: Kardtánc.
Na akkor boncolgassuk még kicsit a témát. Hogyan adjunk elő komolyzenét komolytalanul? A Bécsi Filharmonikusokat vezényli Valerij Gergijev.
Kategóriák:
gyorsvacsora
,
saláták
,
vegetáriánus
,
zöldség
|
Címkék:
dio
,
ecet
,
gorgonzola
,
mustar
,
pisztacia
,
salata
,
szilva
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 3 komment érkezett »
Tonhalas-paradicsomos sült tészta
Írta: baba_ |2009. aug. 2. 17:28
Na jólvan, nem vagyok egy Heidegger meg Bergson, ezt bárki beláthatja. Legfőképp én. Még jó, hogy velem lehet alkudni.
Az ételről: még a Cucina Moderna áprilisi számában volt valami hasonló, annak alapján csaptam a hasamra. Vagy talán pont ilyen. De mindegy, mert legalább készítés közben kiderült, hogy szegény kis tűzhelyünkön vagy a felső főzőlap megy, vagy az alsó sütő nem. Nem valami időtakarékos így a dolog, de ha valaki olyan szerencsés, hogy a sütőjét és a főzőlapot is tudja használni szinkronban, az úgy már mindjárt más.
Hozzávalók: 250 g tészta - 1 nagyobb doboz olajos tonhal - pár szem olajbogyó - 2 nagyobb paradicsom/ 4 kisebb/ 8 koktél ;) - sajt a tetejére - ízlés szerint só, bors, fokhagyma, friss bazsalikom
Elkészítés:
A tésztát enyhén sós vízben megfőzzük, de csak olyan al dentére. A sütőt előmelegítjük. Egy nagyobb tálban összekeverjük a tonhalat az olajjal együtt, a darabolt paradicsomot, olajbogyót, fűszereket és a leszűrt tésztát beleforgatjuk. Egy jénaiba öntjük, megszórjuk a tetejét reszelt sajttal, és betoljuk a sütőbe annyi időre, hogy a sajt megpiruljon.
Tényleg csak ennyi. És még jól is lehet vele rakni. Opcionálisan keverhetünk még bele mozzarellát. Vagy rá. A lehetőségek száma a fekvő nyolcas.
Kategóriák:
egytál
,
gyorsvacsora
,
olasz
,
tészta
|
Címkék:
bazsalikom
,
fokhagyma
,
olajbogyo
,
paradicsom
,
sajt
,
tonhal
A Főoldalra ajánlom |
Még nincs komment. Légy az első! »
Akkor én most magammutogatok...
Írta: baba_ |2009. aug. 1. 13:28
Mielőtt belevágnám a fejszém a retrospektív feltárás kemény fájába - értsd: megpróbálok visszaemlékezni, mi a franc az a kaja a fotón, miből készült, a miből mennyit, és úgy egyáltalán?!- azt hiszem, az idei egyetlen nyaralásomról néhány (pontosan négy) kép. Öcsém meglátogatott, természetesen azon a hétvégén volt hideg és vihar a Balatonon, de aztán áthidaltuk a nehézségeket egy kis várnézegetéssel meg hegyremenetellel. Na ja, a várakat az esetek döntő többségében hegyre építették, ki is fejtettük egymásnak, hogy ez mekkora hülyeség: nem elég, hogy magasan van, még megközelíteni is nehéz, és különben is, ki az a marha, aki oda felcipeli azt a sok követ? Érthetetlen...
De azért jól éreztük magunkat, az égvilágon semmilyen gasztronómiai élménnyel nem lettem gazdagabb (ha csak azt nem számoljuk ide, hogy empirikus kutatásokkal kiderítettük, a várnézésben néha annyira megéhezik az ember, hogy hajlamos megenni a szendvicsét), viszont láttam szélkeréket közelről.
A képen két különböző vár-várrészlet-kilátás található, aki kitalálja, kap tőlem sütit.
Kategóriák:
szöveg_szöveg
|
Címkék:
nyaralas
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 10 komment érkezett »
VKF! XXVI. - Paradicsomos-paprikás tonhalsaláta
Írta: baba_ |2009. júl. 12. 0:44
Szegény blognak elég mostoha sorsa van mellettem, ez tény. De azért csak elmúlt két éves :) Már vagy két hónappal :) Mindjárt óvodába jár *szipp-hüpp* A szokásos dolgokat, amiért nem írok, nem részletezem, a többiből meg az lényeg, hogy így napi 8-12 óra monitor előtti munka után már örülök, ha nem látok képernyőt. Ebből is látszik, hogy nem vagyok elég elhivatott (gasztro)blogger. Azért főzni főzök, meg néha fotózok is, csak a feldolgozás hiányos. Meg az eszem rövid, most néztem át a fotókat, és néha erősen törnöm kell a fejem, mi is van a képen. Az egyikről pölö csak azt sikerült felidézni, hogy valószínűleg spárgakrémleves...talán...
Nade. Ez a mostani VKF! olyan jóleső kiírás volt, hogy nem maradhattam ki belőle. Úgy láttam, a szezonalitás kitételt nagyjából mindenki a paradicsom felhasználásával oldotta meg. Sajnos vagy nem sajnos, ezzel én sem voltam másképp. Meg mert ez olyan tökéletesen eszményi étel, amihez kivételesen tényleg minden volt otthon, hogy az utolsó pillanatban be tudjak ugrani erre a fordulóra...
Spanyol konyha, azám, az előételeknek mégiscsak olyan mediterrán jellege van :) Mondjuk legalább egyszer nem ártana élőben is kipróbálni. Innen is jelézném a földi ésvagy égi illetékeseknek, hogy igenis, szeretném, ha ötösöm lenne a lottón! Ha kell, még szelvényt is veszek. Becsszó.
Pimientó, tomate y atún
Elkészítés:
A tonhalat lecsöpögtetjük. A paradicsomot forró vízbe dobjuk, aztán lehúzzuk a héját, felkockázzuk. A paprikát kimagozzuk, aki akarja, kivágja az ereket, és szintén felkockázzuk. A fenyőmagot egy evőkanál olajon megpirítjuk, félretesszük. A maradék olívát beleöntjük a serpenyőbe, hozzáadjuk a paprikát és rövid ideig pároljuk (még roppanós maradjon!). Hozzátesszük a paradicsomot, és addig pároljuk lassú tűzön, míg elfövi a levét, cukorral és sóval ízesítjük. Ekkor beleöntjük a halat, és még kb. 3 percig hagyjuk. A végén, tálaláskor megszórjuk a fenyőmaggal.
Ha valaki nem akar olyan...khmm... meggondolatlan lenni, mint én, akkor ne aprított tonhalat vegyen. Így inkább krémjellege lett a dolognak, mint saláta, de egy kis kenyérrel minden megoldható, főleg ha pirított ;)
Zeneileg gondolkodtam rajta, hogy a forró déli vérmérséklet hőmérséklet jegyében legyen-e egy kis Angra, de aztán úgy gondoltam, egyelőre megkímélem a T. Nagyérdeműt. Különben is, még a Toy Dolls-t is folytatni kell. De azért ha már ennyire spanyol hangulatban vagyunk, legyen egy kis Patriarcas de la Rumba. Csak kivételesen! Olléééé!
Kategóriák:
gyorsvacsora
,
halak&herkentyűk
,
saláták
,
spanyol
,
VKF
|
Címkék:
cukor
,
fenyomag
,
olivaolaj
,
paprika
,
paradicsom
,
so
,
tonhal
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 3 komment érkezett »
VKF! XXIV - Cukkinikrém
Írta: baba_ |2009. ápr. 19. 19:07
Ez az egész bejegyzés egy hatalmas nagy, megkönnyebbült sóhajjal kezdődik. (De azért ne kiabáljuk még el, ugyebár...) Szóval. Lassan át kell térni a VKF-ek számozásánál a római számok helyett az arabokra, hogy kiférjen a címsorba :D Mindegy, ezzel is csak odázni akarom a dolgot. Még egyszer. Szóval. Ezzel a fordulóval is majdnem az utolsó (utáni) pillanatban készültem el, mégpedig azért, mert "saját levében" alaposan feladta a leckét, mi több, újfent megingott amúgy is törékeny hitem gasztrobloggeri mivoltomban, de erről nem a fentebb nevezett önzetlen hölgy tehet. Ugyanis míg mindenki ujjongott a kiírásnál, addig én kaptam három kisebb infarktust egymás után, mivel egyáltalán nem jutott eszembe olyan tárgy, amiről írhatnék, de nem ám, egy sem. Főleg Fehérváron nem. Nem mintha nem szeretném pl. a Micimackós bögrémet, amit Irene vett nekem, mert véletlenül eltörte azt, amit én vittem ki, és a füle rendszeresen letörik, nade mit főzzek egy óriási, törött fülű Micimackós bögrébe(n)?! Érted. Úgyhogy hagytam is a fenébe a dolgot, illetve kisviragot fárasztottam, aki egy idő után, azt hiszem, azt próbálta kifejezni zord virtuális hallgatásával, hogy igenis viseljem férfi módjára az élet kegyetlen sorscsapásait. Khmm.
Aztán ahogy kezdtek megjelenni a kedves bloggertársak írásai, s kicsi szivemről tonnányi kőtömbök gördültek le, mivel többen is hivatkoztak kezdeti ihlettelenségre. (Már bocsánat.) A bloggerek másik fele pedig láthatóan abba a csoportba sorolandó, aki
valami nagyitól kapott/örökölt felszerelését kamatoztatta. Életöröm a köbön, fiesta: nincs minden veszve, lehetek még gasztroblogger attól, hogy nincs egy hiperszuperkedvenc ókori/ultramodern konyhai tárgyam! Nekiestem tehát a témának újfent, s hajánál madzagjánál fogva előrángattam a kenyérpirítót. Mégpedig azért, mert a nagymamámtól hoztam el, mint az itteni konyhafelszerelésem nagy részét (úgyismint fakanál, kés, desszertesvilla... hmm, na tessék, még az is jó lett volna.) Így álltam be én is szürke eminenciásnak mindkét sorba, pedig hogy szeretek különcködni, hajjajh! (Amilyen konformista vagyok...na ezen menjen el valaki, még én sem értem. Egy picológus wanted dead or alive.)
Nem mintha ennek a szegény régi, mindazonáltal kitűnően funkcionáló pirítónak lenne története. Legalábbis nem tudok róla. NDK gyártmány, sehová sem passzoló csatlakozó... imádnivaló. Régen, mikor mamánál nyaraltunk, sokszor készített nekünk ezzel pirítóst vacsorára. Kint állt egy hokedlin az előszobában, mert csak oda tudtuk bedugni, mama szaladgált ki-be a kész pirítósokkal és a váltás kenyérrel, mi meg mackósajttal ettünk, míg láttuk. Teával. Az aranyszélű bögréből, amin mindig összevesztünk tesómmal és unokatesóimmal. Most itt van nálam, ha kapok pillecukrot, majd főzök bele Deluxe forrócsokit :)
Az étel pedig a cukkinikrém... hirtelen nem tudtam jobbat kitalálni, amit pirítósra tehetnék :D Én kérek elnézést. Egyébként szerintem -és barátnőm szerint is- finom lett. (Mert volna mást mondani... ;) ) További előnye, hogy gyorsan kész van.
Kell hozzá (2 személyre): 1 kisebb salátacukkni (megnéztem a zacskót, 28 dkg volt :D ), fél citrom leve, egy evőkanál friss pesto, ízlés szerint só, bors, egy kis fej hagyma, két gerezd fokhagyma, néhány kanál olaj a sütéshez.
A cukkinit megmostam, de nem hámoztam meg. Felszeletetlem, egy kicsit lesóztam. Addig a hagymát finomra vágtam, olaj és víz keverékén megpároltam, mikor már majdnem jó volt, belenyomtam két gerezd fokhagymát. Kiszedtem, félretettem. A cukkniket átsütöttem. A kis kézi aprítómmal amennyire tudtam, összeturmixoltam a cukknit és a hagymákat. Utána kis adagokban belekevertem még egy kis citromlevet (szerintem érdemes így csinálni, és mindig kóstolni, nehogy túl savanyú legyen), sót, borsot és egy kis friss pestót. Utána pár szelet kenyér a kenyérpirítóból, egy kis paradicsom, és kész a finom reggeli ;)
A jó idő örömére pedig egy kis happy punk. Egy-két alkalommal még biztos, hogy a Toy Dolls lesz terítéken. Nem kell megijedni, nem fog fájni senkinek :) Eddigi első és egyetlen SZINemen voltak fellépők, addig nem ismertem a bandát, M. barátom kommentálta őket lelkesen. És tényleg jók :)) Punkzenekaroktól viszonylag szokatlan módon nagyon jól játszanak, ahogy M. mondta, "beb*szva is halál pontosak" :) Pedig egyáltalán nem mai gyerekek, és a frontembert Olgának hívják, mi kell még több? :D Talán csak egy elefánt...
Kategóriák:
gyorsvacsora
,
kence
,
vegetáriánus
,
VKF
,
zöldség
|
Címkék:
bors
,
citrom
,
cukkini
,
fokhagyma
,
hagyma
,
olivaolaj
,
pesto
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 6 komment érkezett »
Málnával töltött alma
Írta: baba_ |2009. ápr. 11. 22:05
Nem is tudom, egyáltalán receptnek nevezhető-e ez a desszert, mindenesetre ezzel kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket :) Amúgy még a Julianna-napi ebédhez készült, nem kapkodtam el a dolgot ;) Ajánlott bármikor, mikor egy nagy étkezés után valami kellemesen savanykásat kíván az ember, de ezt gondolom mondani sem kell. Fagyasztott málnát használtam hozzá, de jó lehet más piros gyümölccsel, és persze frissel is.
Személyenként 1 db közepes nagyságú, savanykás almát meghámozok, félbevágok és kimagozok, majd annyi citromos-cukros (s aki teheti, fahéjas) vízben, amennyi ellepi, félkeményre főzöm és egy tálra rakom. (A vizet elteszem, és később megiszom). A kiolvadt málnát lecsöpögtetem, a gyümölcsöt elosztom az almákba, a levet a zselatin (vagy tortabevonó) csomagolása alapján megfőzöm, leöntöm vele a gyümölcsöket, és dermedésig hűtőbe teszem. Ennyi :)
Kategóriák:
édes semmiség
|
Címkék:
alma
,
citrom
,
cukor
,
fahej
,
malna
,
zselatin
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
Mindent a szemnek avagy kit etetne a gasztroblogger?
Írta: baba_ |2009. márc. 19. 21:20
Nos, igaz hogy még senki nem kért fel erre, de Vesta listája kapcsán sürgős dicsekednivalóm támadt, mint a mellékelt ábra mutatja ;)) Mintegy alig hallhatóan megjegyzem, nekem se férjem, se kutyám, se macskám, sesenkim, úgyhogy én nem csak vacsorára látnám szivesen a lent nevezett urakat ;))
Mert természetesen az ÉN listámról sem maradhatnak le ezek a fiúk ;) Sőt, meg is szereztem néhányat közülük ;)) A képek egyébként még megboldogult ifjúkoromban készültek, közvetlenül Athén után, a szegedi uszodában. Sajnos csak ők hárman vannak digitalizálva, a többi papíralapú, akkor még hagyományos fényképezőnk volt. Otthon vár egy albumban szépen pl. Fodor Rajmund, Molnár Papesz, a két Steinmetz egyszerre... :)) Az amúgy egy nagyon vicces kép, én még direkt felálltam két lépcsőfokra is, de így is sokkal magasabbak voltak nálam :)) Utána legalább egy hétig transzban voltam, és mindenkinek mutogattam a képeket az egyetemen :D
Öcsém készítette egyébként a fotókat, azért a meccsért meg persze a találkozásért jött el akkor Szegedre. Most döbbetnem rá, milyen önző is voltam akkor, lehet ő is szeretett volna közös képet, de én egyszer sem mondtam, hogy gyere, cseréljünk egy kicsit :(((( Afrancba :((((( Ezt sürgősen meg kell beszélnünk a hétvégén :((
A "rendes" listámon van még egyébként (abszolút nem sorrend)
- Johnny Depp - már 13 éve...
- Pierce Brosnan - mióta nem ő JB, meg se néztem az új 007-es filmeket
- Joaquín Cortés - flamenco forever!
- Sully Erna - pedig egyáltalán nem szép :)
- Carry Grant, Marlon Brando - fiatalon mindketten "woha!"
- Emmanuel Petit - a kakukktojás, találd ki miért ;)
- Denzel Washington - talán őt nem kell magyarázni :)
- Vincent Perez - vámpír! ;)
- Sean Connery - szigorúan csak fehér hajjal és szakállal
Kategóriák:
szöveg_szöveg
|
Címkék:
jatek
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 4 komment érkezett »
baba a nagyvárosban avagy első GBT-m viszontagságainak hiteles története
Írta: baba_ |2009. márc. 17. 21:10
Az egész úgy kezdődött, hogy Fehérvárra költöztem, de ez már közismert. Úgy folytatódott, hogy nem kellett dolgozni hétvégén. (Éljen!) Aztán ha már úgyis rendeztek GBT-t, akkor miért ne mennék el végre én is? (Csak.)
Tehát:
Baba elindult szépen időben a vasútállomásra, csodálatos idő volt, s örült is vala az ő szüve. Két vonat megy 3/4 13 magasságában, egy gyors és egy BokorCity. Természetesen a gyorssal akart menni, ami valóban olyan gyors volt, hogy eleve késett 15 percet, így felszállt a másikra (az legalább elindult). Oda is ért rendben a Déli Pályaudvarra, aholis baba erőst gondolkodóba esett, mi is legyen. Eredeti terve szerint szépen elsétál a Moszkva térig, aholis felszáll a 16-os buszra, ha megtalálja, ami elviszi a Deák térre. Igen ám, de a lassú vonat miatt amúgy is késő volt, hát hirtelen és bátor elhatározással baba úgy döntött, egy élete, egy halála, de ő metrózik. Babáról a teljes történeti hitelesség kedvéért tudni kell, hogy sikítófrászt és térdelgyengülést kap a budapesti metrók mozgólépcsőjétől, különös tekintettel a Deák térire, és azon belül is a lefelé menőkre. Felfelé még so-so, bár a tehetlenség, a mozgás iránya és sebessége, valamint a gravitáció így is aljas módon szövetkeznek ellene. De még a Délinél vagyunk. Szóval, baba megacélozva szívét, kemény arccal érvényesíti menetjegyét a metróra, nagy elánnal és elszántsággal elindul a mozgólépcső irányába, majd közvetlenül előtte lecövekel, és nem, nem és nem hajlandó megmozdulni, makacsul, mint egy öszvér. Rálépni a lépcsőre meg pláne nem. Hogyisne. Az kéne még csak. Kis idő múlva tesz néhány bátortalan kísérletet, hogy elkapjon egyet a szédítő sebességgel száguldó folyamból, de az utolsó pillanatban mindig visszakozik. Ekkor megtörténik maga a csoda, Isten megmutatta, hogy létezik, mert egy kedves(!!) BKV-ellenőr(!!!!!) odalép babához, és megkérdezi, mi a baja. Baba eddigi halottsápadt arca égővörösre vált, mikor halkan elrebegi, hogy vizilótermetéhez képest bizony gyáva nyúlszívű. De a kedves(!!) BKV-ellenőr(!!!) bácsi belekarol babába, és vállalva a kockázatot, hogy baba mindkettőjüket lerántja a mélybe, rálép vele a mozgólépcsőre. Az akció sikeres, baba hálakönnyek közt felszáll a metróra, a Deákon leszáll, kisebb szédüléssek árán feljut a felszínre (Oh, csodálatos napfény!)
Innentől minden földi halandó azt gondolná, ez a továbbiakban sima ügy. De nem úgy baba! Ő, aki képes volt térképpel a kezében másfél órát bolyongani Pisa külvárosában, mert a rossz végén jött ki a Csodák teréről, és nem talált vissza a vasútállomásra, szóval ő az ilyen egyszerű feladatokat, mint átmenni a tér túlsó oldalára, nem tudja megoldani. Főleg mivel az aluljárón keresztül kellett. Baba előbb meglátogatta az Andrássy utat, a Bajcsy-Zsilinszky utat, a Sütő utcát, mielőtt befordult volna a Király utcába. Ment, mendegélt, felfedezte, hogy ez egy nagyon szép és nagyon hosszú utca, de a Sirály kávézót nem találta. Hiába nézte, hiába kereste, bizony az 51 és a 49 számú házak között sehogy se volt ott az 50. Baba teljesen kétségeesett, hiszen még egy telefonszámot se tudott, hogy megkérdezze, biztos jók-e az információi a GBT helyét és idejét illetően. Már majdnem úgy volt, hogy pityeregve hazaindul (mert hát mi a csudát csináljon?) amikor kiderült, hogy nem hiába van IT munkája, diplomája, érettségije, hiszen rájött, rájött a turpisságra! Az 50, hiába kezdődik öttel, az bizony páros szám, így a páros oldalon kell keresnie!
Baba, önmagára nagyon büszkén, megtalálta a Sirályt, az előzetes utasításoknak megfelelően fel is ment az emeltre, mikor újabb akadállyal kellett megbirkóznia. Neki azt ígérték, hogy a sok kaján kívül onnan fogja megismerni a GBT-t, hogy nem lesz férfiember. Erre az első, akit meglátott az asztalnál - mint később kiderült - Gabojsza élete párja volt. Ez a váratlan esemény újfent elbizonytalanította, pár pillanatig állt, mint Bálám szamara, majd kissé félve megkérdezte (hisz ismeretlen a hely, mi van, ha az olyan szavakra, mint pl. a gasztroblogger-találkozó, két ápoló ugrik elő hirtelen, s baba a Lipótvárosban találja magát?!) vajon jó helyen jár-e? Szerencsére nem ugorott elő két ápoló, csini fehér kabátot ajánlgatva, így baba megnyugodva pakolhatott le és mutatkozhatott be, majd tömte tele a hasát mindenféle elképzelhető finomsággal.
Na ennyi elég volt :) Bár nem most vagyok először netes találkozón, de azért mindig furcsa arcokat társítani a nevekhez, meg amúgy sem vagyok bőbeszédű ;))) A társaság remek volt, az ételek úgyszintén. Húhh, nem is tudom, mit emeljek ki, vagy mit dicsérjek. Gabojsza legendás padlizsánkrémje tényleg sírnivalóan jó, Vesta répatortája szintén. Piszke reteksalátáját nem lehet abbahagyni, alig várom, hogy végre legyen retkünk. SL Kossuth-kiflijét hétvégén sütöm, és a töltött camamber is fel van írva a listámra, mint ahogy Kata mandulahabja. Okostojás buktája is finom volt, és tényleg puha marad :) Jajj anyám, nem is tudom még mi volt... mindent, amit elspájzoltam, másnapra úgy eltüntettünk lakótársammal, mint a sicc... ennyit a fogyókúráról :D Nem tudom, ki követte el azokat a magvas kis sós falatokat, de isteni volt! :) És ugye kaptunk ajándékot is, azóta hummuszt eszek hummusszal, annyira ráktattantam (szégyenszemre még sosem ettem olyat). Az délutánnak hamar vége lett, mert rendezvény miatt eltessékeltek minket, de köszönöm SL-nek a fuvart, és a közlekedésieknek, hogy nem kapott kerékbilincset ;))
És az én szerény kis hozzájárulásom a GBT-hez egy aszalt pardicsomos-rozmaringos, focacciának indult lepény lett. Még nagyon nem szoktuk meg egymást az "új sütőmmel". Ez egy nagyobb mikrósdoboz nagyságú, két elektromos főzőlappal rendelkező alkalmatosság, szóval minitűzhely :) De a sütő jó, csak még ki kell tapasztalni. Meg valószínúleg túl vékonyra nyújtottam a tésztát is. De majd megtanulok én rendes focacciát csinálni, egyszer ;)
Szóval.
Hozzávalók: 1 kg liszt - 2x7 g szárazélesztő - csapott evőkanál só - ízlés szerint rozmaring - csipet cukor - egy üveg olajban eltett, aszalt paradicsom - 4 ek olívaolaj - kb 4 dl víz - 1-2 gerezd fokhagyma
Elkészítés:
A lisztet kísérleti és kontorllcsoport céljából kettéosztottam :) Az egyikbe belekevertem az élesztőt, sót, rozmaringot, cukrot, a fél üveg durvára vágott paradicsomot és finomra vágott fokhagymát. Adtam hozzá két kanállal a paradicsom olajából és két kanállal az olívából, majd kellő mennyiségű vízzel rugalmas, nem ragadós tészát gyúrtam. Sajnos nem tudom megmondani, mennyi víz kell, függ a hozzávalóktól, de nagyságrendileg talán 2-3 dl. Letakartam, eltettem keleszteni. A másik adagnál is így jártam el, de kihagytam a rozmaringot és a paradicsomot. Ezt azután gyúrtam bele, hogy megkelt a tészta, majd újból visszatettem keleszteni. Tulajdonképpen tudni akartam, biztos jól működik-e az újragyúrásos technika, sajnos nincs bizodalmam az élesztőkben, az instant élesztőkben meg pláne nem, de hála az égnek, mindkét tészta gyönyörű lett :)
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, megolajoztam a tepsit, és kétszer tapicskoltam bele fél tepsit elborító tésztát (mármint egymás mellé ;) ... amúgy azt hiszem, 4 kör alatt sült meg mind. Mondtam, hogy kicsi sütő :) ) A tésztákat megkentem kicsit olajjal, megborsoztam, majd megsütöttem. Illetve kicsit túlsütöttem, de így jártunk. Olyan 15 perc alatt volt meg egy. Remélem, azért nem volt olyan rémes.
Kategóriák:
pékség
,
szöveg_szöveg
|
Címkék:
aszalt paradicsom
,
eleszto
,
fokhagyma
,
gbt
,
liszt
,
rozmaring
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 10 komment érkezett »
On-The-Job-Training
Írta: baba_ |2009. márc. 11. 20:30
Secima már nagyon noszogatott, hogy írjam le ide is, hát tessék. Múlt hét hétfőtől én is dolgozó nő lettem. :) Az IBM Székesfehérvár volt olyan botor, hogy alkalmazzon, vessenek magukra. ;) Ráadásul még mint IT Specialist, még ha csak Junior is, kész vicc :)
Főzésügyileg még nem igazán jöttem rendbe, hogy finom legyek, remélem idővel tudok egy kis életet verni ebbe a szerencsétlen blogba. Meg azt hiszem, az ilyen este 7-8 óra nem igazán alkalmas a természetes fényben fotózásra ;) Mondjuk tényleg nem is készült még itt semmi, amit érdemes lett volna lencsevégre kapni.
Szóval majd lesz valahogy, és feltalálom magam. Csak még szokni kell a dolgot.
Kategóriák:
szöveg_szöveg
|
Címkék:
munka
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 2 komment érkezett »
VKF! XXIII - Müzliszelet
Írta: baba_ |2009. febr. 28. 21:47
Ennél ideálisabbat nekem most ki sem találhattak volna a VKF!-re. Gyorsan kész van, és nem igényel sokat az embertől, hála a magasságos égnek. Persze nem én lettem volna, ha tényleg minden flottul megy, ádehogy.
Hozzávalók:
175 g sótlan vaj - 140 g méz - 180 g barna cukor (a recept 250 g-ot ír, de szerintem így is épp elég édes) - 350 g zabpehely - 1.5 teáskanál őrölt fahéj (nekem kardamom) - 300 g durvára vágott vegyes magvak és szárított gyümölcsök (nálam: dió, mogyoró, mandula, mazsola, aszalt szilva és sárgabarack, kesudió, mogyoró, szezámmag)
Elkészítés:
A sütőt melegítsük elő 190 fokra. A vajat és a mézet olvasszuk fel, majd keverjük bele a cukrot. Kis lángon, kavargatva főzzük addig, míg karamellmártásra nem kezd hasonlítani (cirka 7 perc). Dolgozzuk bele a többi hozzávalót. Egy kb. 25 cm-es kis tepsit béleljünk ki sütőpapírral. Meleg kanállal simítsuk bele a keveréket. Tegyük a sütőbe, míg a széle barnulni nem kezd (15 perc), vagy feledkezzünk meg róla, és vegyük ki egész barnán, ld. a mellékelt ábrát. Vegyük ki a tepsiből, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd fejtsük le róla a sütőpapírt. Vagy feledkezzünk meg róla, és egy órával később vizes kézzel tapicskálva kapirgáljuk le, ld. a mellékelt ábrát. Szeleteljük és etessük meg a gyerekkel.
Így ötödik nekifutásra csak beleírom végre, hogy a BBC Good Food - 101 csípős és fűszeres étel c. könyv receptje alapján.
Kategóriák:
édes semmiség
,
VKF
|
Címkék:
barack
,
cukor
,
dio
,
kesudio
,
mandula
,
mazsola
,
mez
,
mogyoro
,
szezammag
,
szilva
,
vaj
,
zabpehely
A Főoldalra ajánlom |
Eddig 3 komment érkezett »